A jellegzetes állatok minden évben konferenciára jöttek össze, ahol megvitatták aktuális ügyes-bajos dolgaikat. Beszéltek hangsúly-eltolódásokról, fajok felelősségtudatáról, biológiai különbségekről. Igazi paradigmaváltásra nem került sor.

A zárónapon a szokásos formalitások keretében újraválasztották a vezetőséget, amikor egyikük megszólalt.
- Hiányzik a Ló!

A Ló valóban végig hiányzott: gyorsan fel is hívták telefonon.
- Halló, te vagy az, Ló?
- Igen. - hallatszott nagyon távolról.
- Számítottunk rád. Nincs semmi gond?
- Ne haragudjatok: nem éreztem magam már elég jellegzetesnek.
- Ugyan, ne tréfálj!.. - kiáltották szinte kórusban. - Ki a jellegzetes, ha nem te?!..

Egy évvel később a Ló is ott volt velük megint. A konferencia különösebb meglepetések nélkül zajlott. Senkinek sem tűnt fel, hogy ezúttal a Nyúl nem jött el.

Persze, hogy nem jött el: egy közeli kocsmában iszogatott duzzogva, és várta, hogy a mobilja megcsörrenjen. A zárónap legvége előtt aztán inkább maga telefonált.
- Sziasztok, Nyúl vagyok. Nem kerestetek?
- Nem. - mondta a Sün higgadtan. - Valami gond van?
- Van, bizony, hogy van. Az, hogy nem tudtam jönni.
- Ne idegeskedj, minden lement rendben. - nyugtatgatta a Sün.
A Nyúl válasz nélkül lerakta a telefont.

A parkolóba kiérve aztán szörnyű látvány tárult a kongresszus résztvevői elé: a Nyúl minden egyes kocsinak kiszúrta a kerekét.
- Mi a faszt tettél, te szerencsétlen barom?!.. - kiabálták.
A Nyúl idegesen vakarta az orrát.
- Nem hívtatok!
- Mi a fenének is hívtunk volna?!.. Neked teljesen elment az eszed!..

A Nyulat végül rövid vita után két pofonnal futni hagyták, de a szövetségből örökre kizárták. 

A következő kongresszuson aztán mégiscsak megjelent: borzalmasan kigyúrva, egy trikóban és egy melegítőgatyában, kezében egy csomag dinamittal állta el a kijáratot.
- Kinyírok mindenkit. - suttogta valószínűtlenül lemélyített hangon, hogy a Medve is megborzongott.
- Ne csináld, Nyúl! Ez nem te vagy! - mondták hitetlenkedve.

A Nyúl fejében azonban már minden eldőlt: zúgott a füle, szemei vörös ködben úsztak. Lassan kibiztosította a házilag összerakott robbanószerkezetet és hüvelykujja a kioldógombra csúszott.

Valaki hátulról egy székkel ütötte le. A zárónap azután a szokásos formalitásokkal telt el. Napirenden kívül a Ló szólalt fel.
- A Nyúl?..
A teremben síri csend lett.
- Nyúl?..
A ruhatár felől végül lassan megjelent a Nyúl: borzalmasan el volt kenődve. A Ló karon fogta és a színpadra vezette.
- Nyúl nélkül nem érünk semmit! - mondta széles mosollyal a mikrofonba. Mindenki mosolygott.

A Nyúl is mosolygott.

Aztán megnyomta a kioldógombot.