Azt mesélik, Mátyás, a magyarok dicsőséges és legendásan igazságos királya sem volt azért mindig olyan igazságos: főleg pályája elején, kezdő királyként.
Egyszer például, amidőn az országot járta, eléje került egy szegény ember, akinek kaszáját éppen ellopták. A fiatal király rettenetesen feldühödött, és a szerencsétlenül járt embert jól megkorbácsoltatta.
- Miért tetted? - kérdezte hű ispánja és egyben legjobb barátja, mikor továbbindultak. Mátyás csak a vállát vonogatta.
- Nem tudom. - felelte röviden. - Vigyázott volna talán jobban a holmijára. Egyébként is: "szegény embert az ág is húzza".
Máskor öreg, beteg embereket csúfolt, utánozta a nyomorékságot: úgy tűnt, semmi jó érzés nincs benne. Olyan volt mint egy szívtelen, vásott kölyök.
- Nem lesz így jó. - figyelmeztette hűséges tanácsadója és barátja, az ispán. - Az emberek elfordulnak tőled, meggyűlölnek: később kizárólag csúnya dolgokat mesélnek majd rólad.
- Ez komplett marhaság. - felelte a fiatal Mátyás ingerülten. - A hatalom és minden morális érték forrása ugyanis én, a király vagyok: akinek nem tetszik, majd megtanítom rá. Van erre is mondás, de nem ugrik be szó szerint.
Teltek az évek: Mátyás komolyodott, de nem eléggé. Egy napon zöld lovat vezettek trónja elé.
- Ez meg mi a göcsörtös fahasáb? - förmedt rá a ceremóniamesterre. - Már megint igazságtalanság történt talán? Hogy zöld a ló? Vagy micsoda?!..
- Bocsáss meg, ó, király! - hebegett a ceremóniamester. - Nincs ebben most semmi eldöntenivaló. Csak azt akartuk mutatni, milyen kúl dolog már egy zöld ló.
- Leszarom! - rivallt rá Mátyás, és lerohanta Észak-Itáliát.
A zöld lovat sietve elvezették.
Az udvaroncok óvatosabbak lettek. Eztán csak akkor zaklatták, ha jókedvűnek, kipihentnek látták.
Egyszer a király épp dolgozószobájában elmélkedett, amikor civakodás hangjai szűrődtek be hozzá: két apród egy gyönyörű piros almán veszekedett. A király azonnal hozzájuk sietett: elvette az almát, kettétörte és mosolyogva az elámult apródok kezébe nyomta.
- Egy ketted - egy ketted. Egyétek!..
Az apródok csendben nekiláttak. Az ispán a szomszéd erkélyről mély meghajlással jelezte elismerését.
Mátyás is tudta: ezúttal jól döntött.
Évek teltek el. Mátyás lassan beletanult: a jóságot, igazságosságot ugyanis tanulni kell. Erőt vett végre magán, hogy aztán már csak olyan dolgokat tegyen, amiket azóta is kívülről fújunk.
...
A tanulságok röviden összefoglalva: 1. Minden kezdet nehéz: Mátyás is ember. 2. Kell egy jó csapat, kellenek a barátok. 3. Becsüld meg a kis lépéseket: a nagyokat már ajándékba kapod. 4. A nép mindent megbocsát, csak a gyengeséget nem. 5. Anyáddal ne vitatkozz, mert ő tudja, mi jó neked. (Ez utóbbiról most konkrétan nem volt szó, de van rá példa bőven.)
Utolsó kommentek