A százados részletesen számolt be balesetéről:
"Azt hiszem, csúnyán pofára estem, miután váratlanul valami szöget ütött a fejembe: talán a szememre vethettek ezt-azt, mindenesetre nem láttam már a fától az erdőt sem. A következő pillanatban egyik lábam itt, a másik ott: a kezemet tettem volna tűzbe, de csak a kisujjamból sikerült kiszopni, ami aztán a fél fogamra sem volt elég, és kis híján felkopott az állam is. Végül a hasamra ütöttem, és mentem a saját fejem után. A gyomrom javában forgott már, amikor hirtelen olyasvalamibe ütöttem az orrom, amibe nem kellett volna, de hiába törtem a fejem, így is majdnem kitettem a szívem másokért. Utána már kezemet-lábamat törtem, hogy ne égjen a pofám: jó ideje így is csak hálni járt belém a lélek. A hideg futkosott a hátamon; ahová léptem, mert ott fű aztán nem terem. Végre a sarkamra álltam, ám az igazság így is húsba vág: az tán legalább jogos, ha rossz szemmel nézek rá."
Utolsó kommentek