Egyszer volt, hol nem volt, még a Margit-híd budai hídfőjénél, a 17-es villamos megállójában álló trafikon is túl, élt a táplálkozási piramis egyik legalsó szintjén a Nyúl. Nála lejjebb csak amolyan nagyon béna, karalábészerű dolgok voltak - fölötte viszont ott éldegélt a Nyúlevő, afölött meg - a logika rendjét követve - a Nyúlevőevő. Nyúlevő meg Nyúlevőevő fölött további Evők és azok Evői következtek, míg végül legfelül, a csúcs közelében, ott dőzsöltek az Űbernyulak.
A Nyúl maga értelmes volt, szinte túlságosan is. (Értelmes volt a Nyúlevő meg a Nyúlevőevő is, de ők ebben a történetben már nem fognak szerepelni.)
Egyszer a Nyúl szerencséje úgy hozta, hogy pont az egyik Űbernyúllal együtt szállt be a liftbe. Hamar bele is fogott mondandójába:
- Tudom, hogy odafentről nézve a mi dolgaink jelentéktelennek tűnnek... - kezdte a főnököknek kijáró, hamis empátiával, de hirtelen gúnyolódásba csapott át. - ... mégis néha tehetnétek kivételt, és mondjuk egy napon keresztül nem szopatnátok minket semmivel.
Az Űbernyúl láthatóan mással volt elfoglalva, mert összevont szemöldökkel az aktatáskájában kotorászott, de szakított időt a Nyúl kérdésének megválaszolására is:
- A mi szintünkön egyrészt nem ez a téma, másfelől viszont szimpatikus nekem az, amilyen szemtelen kis paraszt vagy. Gyere fel közénk, az Űbernyulak közé.
A Nyúl habozás nélkül igent mondott, és itt követte el az első nagy hibát. Arra ugyanis egy percig sem gondolt, hogy az Űbernyúl csak félig mondott igazat.
Másnap reggel a Nyúl mindenesetre már ott is kezdett. Végezte a dolgát, nem nagyon szólt senkihez, de ebédnél a kantinban megjött a hangja:
- Srácok! - kezdte bizalmaskodva. - Mit szólnátok ahhoz, ha csináltatnánk valami jelvényt, amiből mindenki mindenhol láthatná, hogy Űbernyulak vagyunk?..
- Nem szükséges... - vetették oda többen is, rá sem pillantva. - ... rajtunk ugyanis látszik, hogy azok vagyunk. Neked meg úgysem kell, mert te csak valamiféle szakmai gyakorlaton vagy itt.
- Nem szakmai gyakorlat ez, ne vicceljetek! - vágott vissza kicsit megszeppenve a Nyúl. - Én tényleg feltörtem!..
- Nocsak, nocsak!.. - kuncogtak a többiek. - Akkor csinálj valami hőstettet: olyasmit, amit mi naponta tucatjával csinálunk, neked viszont beletörik a bicskád.
- Értem, hogy mire gondoltok, sőt, azt is értem, hogy csapdába akartok csalni és a "bicskát" is csak képletesen kell érteni. - válaszolta a Nyúl. - Majd kigondolok valamit.
Arra az időre mindenesetre, amíg "kigondolja", a Nyúl visszaköltözött (valójában visszaküldték - a szerk.) a saját eredeti, meglehetősen alacsony szintjére.
Ott éldegélt, végezte a dolgát, mint régen: néhanapján tanácsokat adott a körülötte dolgozóknak, máskor csak magában dörmögött valamit az Űbernyulakkal kapcsolatban, olyasmiket például, hogy "Azt ti úgysem érthetitek..." vagy "Ez ott, náluk, nem téma!.." Mindenesetre, bár szándéka, hogy kudarcát enyhítse, érhető volt, ezekkel a dumákkal csak annyit ért el, hogy saját szintjén is jól megutálták.
Ott is halt meg valahol, a piramis egyik legeslegalsó emeletén, ugyanis oly annyira ráfeszült az egészre, hogy továbbképzésekre sem járt el a kis balfasz.
Utolsó kommentek