Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, Jónás. Egy napon megbetegedett: a gyomra görcsölt.
A fájás csak nem akart múlni, sőt Jónás egyre csak betegebb lett, míg végül a hetedik napon szörnyű hörgések és krákogások közepette kiöklendezett egy jó csónaknyi méretű, pikkelyes-uszonyos, gülüszemű, fickándozó vackot.
- Kiköpött egy hal!.. - kiáltott fel egy kollégája, aki pont beteglátogatóban járt nála.
- ...-at! - felelte Jónás megrovó tekintettel, és a maga részéről ezzel be is rekesztette volna a további ótestamentumi párhuzamok sorát.
A hal azonban így érvelt:
- Jónás, olyan figurák, mint te meg én, csak a közműveltség részét képező primér kontextusukban, annak játékos logikai variánsaiban, de néha még úgy sem tarthatnak mindig igényt a szélesebb közönség figyelmére. Légy körültekintő, mielőtt a süllyesztőbe küldesz mindkettőnket.
Jónás megfogadta, de fogalma sem volt, hogyan lesz ezután.
Utolsó kommentek