Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csütörtök. (Félreértés ne essék: nem a mai csütörtökről van szó.) Szóval ez egy olyan borongós, se ilyen, se olyan csütörtök volt: nem is esett, nem is fújt, csak éppen vacak idő volt. No, aznap délután minden ember meghalt.
Meghalt mindenki, illetve egészen pontosan nem mindenki halt meg, mert az egyik ravaszul kifigyelte, hogy ha jól befogja orrát meg a fülét, akkor nem hal meg. De aztán kiváncsiságból mégiscsak vett egy nagy levegőt - oszt' meg is halt menten ő is.
Itt véget is érhetne ez a szomorú történet, ha nem akadt volna még egy, aki meg azt figyelte ki, hogy mi lett az előző krapekkal. Ezért amaz meg, hogy a bajt megelőzze, eleve nem vett levegőt. Meg is fulladt simán. (Nem is tudom, mire számított!?..)
Most már ígérem, hogy tényleg csak egyetlen egy fazon maradt talpon, aki minden korábbi próbálkozást végignézett, és most maximálisan tanácstalanul ácsorog ott: fogalma sincs, hogyan kerülhetne ki a slamasztikából... - de az idő sürget!
Nektek van valami használható ötletetek?..
Utolsó kommentek