Volt egyszer egy ember, aki mindig mindenen meglepődött. Egyszer elibe állt például egy barátja, akin történetesen egy új dzseki volt.
- Nocsak! - kiáltott a meglepődős ember, de azonmód meglepődött azon is, hogy azt mondta, "Nocsak!", ezért így folytatta:
- Nocsak, azt mondtam, hogy "Nocsak!"... - majd elkerülhetetlenül ezen is külön elcsodálkozott:
- Nocsak, azt mondtam a "Nocsak!"-ra, hogy "Nocsak!"...
És ez így folytatódott tovább, mégpedig egyre hosszabb mondatokban.
Ilyenkor a közelben álló barátai rendszerint rávetették magukat, a földre gyűrték, és addig szorították ki a szuszt belőle, míg fel nem hagyott a rácsodálkozások végtelen láncolatával.
Az embert messzi földről összesereglett, hírneves ideggyógyászok próbálták megggyógyítani: sikertelenül. Végül egy rosszkinézetű szomszédjától kapta meg a döntő segítséget:
- Amikor érzed, hogy meglepődnél, hirtelen gondolj arra, hogy amin meglepődnél, nem is olyan meglepő.
A dologban a meglepő az volt, hogy a tipp tényleg bejött. Az ember egyre kevesebbszer lepődött meg, míg egy napon, amikor valami igazán meglepő dolog történt vele, már meg sem lepődött.
- Nocsak! Nem lepődtem meg! - kiáltotta.
Onnantól aztán megint ment minden tovább a régiben.
Utolsó kommentek