A bútorok egyszer versenyt szerveztek, hogy melyikük a legbátrabb.
- Én! - mondta a szék. - Rámülnek, meg se pisszenek, ide-oda húznak, még csak fel sem sikoltok.
- Inkább én! - kiáltotta az asztal. - Körülöttem vadul vitatkoznak, néha ököllel rámcsapnak: meg se kottyan.
- Se te, se te! Hanem én! - lépett a reflektorfénybe a havannai szivar.
- De te nem vagy bútor!.. - kiáltotta a szék és az asztal kórusban.
- De legalább bátor! - nevetett fölényesen a szivar. - Kapjatok csak be!
A szék meg az asztal elismerte vereségét. Elszontyolodva bandukoltak hazafelé: elhatározták, hogy végeznek a szivarral.
A szivar eközben támogatók, kapcsolatok szerzésére koncentrált. Divatos melegítőruhát vásárolt, mindenhová taxival furikáztatta magát. Igyekezett ott lenni a legfontosabb társasági rendezvényeken.
Telt-múlt az idő: a szék meg az asztal relatíve kevés pénzből, de konszolidált családi életet élt - a szivar viszont szinte csak a szórakozásra koncentrált. Egy napon minden pénze elfogyott: elhatározta, hogy végez magával. Odaállt egy híd szélére és felkészült arra, hogy a mélybe vesse magát. Ekkor valaki mögélépett:
- Te nem ismersz engem. Én a szivarok megmentője vagyok. Ha kell, pénzzel is ki tudlak segíteni.
A szivar visszakecmergett a párkányról. Egyszeriben ott találta magát a székkel és az asztallal szemben. Azok ketten nagyon szemrehányóan néztek.
- Igazatok van. - szólalt meg végül a szivar bűnbánóan. - A legfontosabb a barátság. Ha gondoljátok, kapjatok be akkor most.
A szék és az asztal összenéztek: lepörgött előttük az egész életük, szembesültek előítéleteikkel, félelmeikkel, meg minden ilyen dologgal, ami ilyen nehéz helyzetekben még előkerül.
...
Végül nem kapták be.
Hívtak neki egy taxit, maguk pedig külön-külön hazasétáltak. Volt mit végiggondolniuk.
Utolsó kommentek