Lenin, akinek vállán egykor egy földrésznyi ország összes terhe nyugodott, hosszú estéken át megfeszítetten tudott dolgozni a Szmolnij Palotában, de bámulatosan aprólékos figyelmet szentelt látszólag jelentéktelen részleteknek is.

- Ugye nincs semmilyen bőrbetegséged?.. - kérdezte például egyszer egy pelyhedző állú szovjet katonától.
- Nincs. - felelte a megszeppent fiú.
- Nagy szerencse! - válaszolt Vlagyimir Iljics. - A bőrbetegségek rém kellemetlenek tudnak lenni.
Lenin szerette a dolgokat egy tömör mondatban összefoglalni.

Máskor a természetben járva így szólt egy emberhez:
- Lankad a sasod.
- Sólyom. - felelte az idegen kissé indignáltan, de másnapra tényleg kipihentebbnek tűnt a madár.
A jó megfigyelőkészség ismét győzedelmeskedett.

Egy tavaszi délutánon éppen repülőgépen igyekezett egy kaukázusi falu felé, amikor a pilótafülkéből kétségbeesett kiáltozás hallatszott, majd egy katona termett előtte:
- Lenin elvtárs! Jelenlegi magasságunk 1000 méter és függőlegesen zuhanunk.
- Bánjatok finomabban a csűrőlapátokkal! - tanácsolta Vlagyimir Iljics.

A katona nemsokára ismét jelentkezett.
- Lenin elvtárs, jelentem: magasságunk 10 méter és függőlegesen zuhanunk!

A forradalom atyja higgadtan felelt.
- Az üzemanyag  mennyisége döntő.
A katona tisztelgett és elsietett, azonban alig tűnt el, már megint csak ott állt.
- Vlagyimir Iljics! A gép orra szinte a földet éri!..

- Add a kezed! - parancsolta Lenin, majd kissé ügyetlenül kikászálódott a gépből, és néhány energikus lépéssel próbált meg minél távolabb kerülni.

A repülő egy szempillantással később hatalmas robbanás kiséretében csapódott a talajba.

Lenin egy karcolás nélkül megúszta - egykori barátai viszont, akik a gép irányítórendszerét is a felszállás előtt tönkretették, az évek során végképp elfordultak tőle. Magányosan öregedett meg.

Az időt mindazonáltal még halálos ágyán is megpróbálta hasznosan tölteni: kisebb összegekért idegen nyelveket tanított.
- Háu tu insztall e vájörlessz mausz. - mondta tagoltan egy szőkehajú kislánynak, de a mondat abszurditása miatt maga is elmosolyodott.
- Lenin elvtárs! - válaszolt Tánya, a postás lánya, kinek fránya árnya a kancsót várja. - Olyan bolondos tetszik lenni!..
- A kurva anyád. - válaszolt Lenin higgadtan. - Nyelvet tanulni jöttél.

...

Ezek a dolgok azóta maradéktalanul feledésbe merültek. Sok olyasmi történt ugyanis, ami egész embert kíván, és ezért nem lehet csak úgy csapongani. Most mindenesetre legalább tudjátok, és ha úgy gondoljátok, adjátok is tovább, hogy mások is okulhassanak belőle.