Eccő vót egy tehöccség, oszt ékallódott.

Eccő vót egy másik tehöccség is: tán még nagyubb, mént az elűző, aki azé télleg nagy vút, de hijába: ékallódotot az is.

Osztán megin máskur vót egy jócsomó, jóravalú, téhöccséges ifijú meg ifijúlejány: méndők tele reménnye, vááá-ggyaaa. Ékallódtak azuk is - ménd egy szájig.

"Baaaj van a tehöccséggondozássa!" - vómi ilyösmit sugaaa ez a tőténet. Pedik aaam a tehöccség mogába: hát az még csak sémmi se.

Ké hozzá még vaaami: a szúrgalom! Téhöccség plussz szúrgalom: abbú leszen csak vaaami. Ha leszen!!..

Osztán ott van, hogy sémmire sem nem viszed te, ha égyátalán nem ismeröl fúntos émbereket: úgymongyák, néncsenek kapcsulataid! Hijába vagyol tehöccséges: az nem elég!

Meg végül: az egösség. Ha nincs egösség, gyün a betösség! Ezt jó vézsd beee a semmi se eszedbe. Külömben!..

A tehöccség tehát űnmagában sém-mi!

Akkó má énkább moraggyá szűrke kizsegér: légyön jó mubilod, meg tírerű, oszt énzstollájá ménden jót rája, és méndenkit jú szaaargyá le.