A Nagy Állami Válaszolóbiztos egy pici, kopár szobában ücsörgött: előtte asztalka. Az asztalkán egy üveg kóla és egy fekete telefon. A telefon folyamatosan csörgött.
- Halló, Válaszolóhivatal?
- Igen, tessék.
- Szeretnék többet megtudni a nemzetközi dolgokról!
- Ez dícséretreméltó. Ám a legfontosabb továbbra is az, ami itthon történik. Ha bármi olyan dolog lenne, amiről ezen kívül még tudnia kell, majd értesítjük.
Hangja korrekt volt és határozott. Jól végezte munkáját. Tudta, mit kell mondania.
- Halló! Meddig kell még várni, míg minden jobb lesz? Mi lesz már?..
- Mégis hogy érti?..
- Pontosan úgy, ahogy Ön.
- Rendben: nos, már most is minden egy kicsit jobb. A viszonthallásra!
Értett az emberek nyelvén: ha tehette, még egy kis személyes kedvességgel is meg-megtoldotta.
- Halló! Fáj a derekam! Nem múlik el!
- Szakorvoshoz kell fordulnia: többet törődött másokkal, mint saját magával. Addig is jobbulást kivánok!
- Nagyon is igaza lehet, köszönöm szépen!
Egyszer csak egy vékony gyerekhangocska jelentkezett.
- Apa, mikor jössz haza?
A Válaszolóbiztos elkomorodott. Hangját halkabbra vette, hogy az ajtónál strázsáló katonák ne hallják.
- Nem tudom. Annyi még a megválaszolatlan kérdés. Legyél jó kisfiú!
A telefont egy erőszakos női hang vette át.
- Jössz, amikor jössz. Nekünk ugyanis már mindegy.
Aztán csend.
A Válaszolóbiztos ismét munkájába feledkezett. Egy búgő női hang hívta.
- Halló! Ön a Válaszolóbiztos?
- Igen, hallgatom.
- Nos, hogy érzi magát?
- Nem értem, ne haragudjon. Miben segíthetek?
- Azt kérdeztem, hogyan megy a sora?
- Én itt nem számítok. De jólesik, hogy kérdezi. Térjünk a tárgyra.
- Ön a tárgy. Meséljen!..
A Válaszolóbiztos idegesen letette a telefont.
Szinte azonnal csörgött megint.
- Halló, hogy van?
- Kérem, hagyjon békén. Ez egy munkahely.
Aztán gondolt egyet. Hirtelen felállt, magára kapta kabátját, és kiszaladt az épületből, egyenesen az utcára. Ott leintett egy taxit. A belváros felé indultak el.
- Itt álljon meg! Itt! - mondta és kiugrott a kocsiból. Vele szemben egy nyitott telefonfülke állt a gyepen: a fülke előtt pedig egy vörös rekamén egy szürke halpikkelyes ruhában egy nő telefonált. Lábait hanyagul keresztbe téve, a távolba meredve tárcsázgatta egyre csak ugyanazt a számot.
A Válaszolóbiztos közelebb lépett.
- Tessék, egy fakanál! - fordult felé a nő.
A Válaszolóbiztos vonakodva nyúlt érte.
- Fakanál? Nem kell. Rajtam nem segít.
Visszaült a taxiba és a munkahelyére hajtatott.
Letelepedett a kis asztalhoz, a fekete telefon mögé, hogy szembenézzen a megmaradt sok-sok megválaszolatlan kérdéssel. A pikkelyes nő nem hívta többet. Nagyon későn ért csak haza: a vacsorából sem maradt semmi.
Utolsó kommentek