autoreverz jelenti

"Homlokból ötletes vajtartó készíthető; egy jól látható helyre kifüggesztett térd vagy könyök a rendszeres sportolásra emlékeztet." - írja a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában megjelent, ízléses kiállítású album. - "Az ünnepek kapcsán sajnos előjönnek a konfliktusok is: nem mellékes, hogy ez még mindig jobb megoldás, mint a véget nem érő civakodás."

"Kedves fiatalok! Ha nem teljesítitek a követeléseinket, a legváratlanabb pillanatban kirontunk a Kossuth térre és diákellenes jelszavakat fogunk nagyon hangosan skandálni!" - írja a magyar kormány honlapja. - "Nem riadunk vissza attól sem, hogy elálljuk egy közeli cukrászda bejáratát. Végszükség esetén pedig volt (vagy van) a Szijjártónak egy olyan szilveszteri sípja, amit ha megfújsz, kitekeredik belőle egy csúnya, vörös papírnyelv: na, attól majd jól beszartok!"

A Belügyminisztérium rövid közleménye szerint "továbbra is csak végső esetben foglalhatják le munkatársaik a tilosban parkolók vagy gyorshajtók lábbelijeit."

A szörnyeteg karmai nem értek életfontosságú szerveket: a forgalmat rövid szünet után újraindították.

bégemenet  Ázsiai típusú fejlett demokráciákban a társadalmi párbeszéd közkedvelt, bizonyos vonásaiban csapatosan vonuló növényevők mentalitására emlékeztető formája.
(lásd még -> szkander-bég  Kocsmai erősport kapcsán önkéntelenül felszabaduló rövid, kormánypárti vélemény.)

Döglégy G. Zoltán egykori konzulens az "Aszkézis" c. fejezet egyes mondatait a mai napig próbálja értelmezni, "de ennyi az egész és nem több."

Megfigyelők emlékeztetnek, hogy egy hasonló eset már történt tavalyelőtt ugyanitt: akkor előbb mondta ki valaki, hogy mit gondol, és csak utólag magyarázta el, miért merte.

(A Wikipedia szerint Kazincbarcika 1411 óta viseli a II. Kék Frigyes által adományozott  "Bátor Város" címet. - a szerk.)

Az ügyvéd szerint inkább elszámolási vita áll a háttérben.

A kétnapos Összmagyarországi Kutyakongresszusnak, amelyen a vakvezető, a harci, a juhász-, a vadász-, a játék- és ölebek, valamint egyéb hagyományos kutyaszakmák mellett amatőr kutyák is szép számmal képviseltették magukat, egy közös tanulsága volt: az embernek jobb.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy romlatlan gondolkodású, elfogulatlan kisróka. Egy nap, ahogy az erdőben jó szokása szerint eszetlen tempóban futkosott, váratlan egy elhagyatott tisztáson találta magát: a tisztás közepén nem más, mint egy üzemkész motoros láncfűrész hevert.

A kisróka gyanakodva szaglászta körül a félelmetes szerszámot. Olyan izgatott volt, először igazándiból körül sem nézett.

- Jaj! - kiáltott aztán fel meglepetésében, amikor a fűrésztől nem messze egy cölöpöt, a cölöphöz bilincselve pedig egy csodaszép, anyaszült meztelenül vonagló (ránézésre) szűz leányt talált.
- Felfoghatatlan. - rázta a fejét a róka. - Eleve ez a tisztás, amit soha korábban nem láttam, aztán a láncfűrész, meg ez a szerencsétlen nő. Ráadásul szűz. A véletlenek szokatlan összjátéka.

Tűnődését a leány szakította meg.

- Kérlek, ne kínozz meg, rókácska! - súgta neki elgyötört hangon, és tekintetével láthatóan kérése kedvező elbírálását igyekezett elősegíteni.
(A romlatlan kisrókának persze esze ágában nem volt kínozni, de az ötlet - még ha csak átmenetileg is - elgondolkoztatta.)
- Felfoghatatlan. - morogta ismét, és fürge léptekkel ismét az erdőbe vette be magát. A szűz csalódottan nézett utána.

A rókácska már javában az erdő másik széle felé járhatott, amikor a tisztás irányából a motoros fűrész hátborzongató hangja bőgött fel, majd nyomban utána egetverő síkítás-jajgatás következett.
Izgatottan hegyezte fülét, és szélsebesen vágtatni kezdett visszafelé.

Amikor a tisztásra ért, különös látvány fogadta: a lány eltűnt, a fűben pedig egy hatalmas, dagadt ember ült és jólesően lakmározott. A rókának időbe telt, mire meg tudott szólalni.

- Azt, hogy a lányt eszed, fel sem tételezem. - szólt oda az ismeretlennek, aki válaszra sem méltatta, csak falatozott tovább.
- Nem hiszem, hogy nyersen megetted volna! - kiáltott rá még egyszer a róka, mire a kövér ember nagy szuszogva megfordult.
- Mert, hogy?!..
- Mert, hogy az tűnt legkevésbé valószínűnek. - válaszolt a róka kissé megszeppenve. - De már látom, hogy mégiscsak.
- Ülj le, egyél te is. - kínálta a kövér ember, ám a rókának nem akaródzott ennie.
- Kösz, én már ettem.
- Nyers lányt?!
- Nem, nem! Csak egy kis vadkacsát: attól nagyon is jóllaktam. Tényleg nem kérek, köszi.
Az ember ekkor hirtelen mozdulattal elkapta a róka első lábát, és kíméletlenül ropogtatni kezdte a kis csontokat benne.
- Csakugyan hagynád, hogy egyedül eszegessek itt?! - ordított a szerencsétlen rókával. - Hát ez szerinted az udvarias viselkedés?!..
A róka fájdalmasan nyöszörögve fogadkozott.
- Eszek veled lányt, megígérem! Csak hagyd abba, mert belehalok!..
Az agresszív és dagadt ember kissé megenyhült végre és elengedte a kisróka lábát, aki biztonságos távolságban ült le tőle a fűbe.

Kis idő múlva az ember törte meg a csendet.
- Azt végképp nem gondolnád, feltételezem, hogy végzettségem szerint eredetileg bölcsész lennék, mi? - mondta elmosolyodva, majd a kezét nyújtotta. - Szabolcs!
A róka vonakodva viszonozta a gesztust: inkább csak odatartotta az egyik mancsát, de jobban ügyelt a saját biztonságára.
- Róka. Kis Róka.

- Megértem, ha durcás vagy. - folytatta a dagadt ember. - A gyengeségem ez a rossz modor: nehezen oldódom.
A róka hitetlenkedve csóválta a fejét.
- "Rossz modor"... - mondta halkan maga elé, hogy az ember meg ne hallja. - Nem vagy te normális.
- Na, akkor eszel vagy nem eszel? - kiáltott rá váratlanul a dagadék.
- Eszek, eszek! - riadt meg a róka. - Adj egy kisebb darabot. Máris nekifogok.

"Évek múlva, mikor a szakdolgozatomat pontosan az ilyen helyzetekből és azok lehetséges forgatókönyv-variánsaiból írom, mosolyogva emlékszem majd vissza a helyzet abszurditására." - gondolta a róka magában: ez a perspektíva különös bátorsággal töltötte el.
- Gondolnád, hogy ebből írom majd a szakdolimat? - kérdezte megvidámodva a dagadt embert.
- He? - jött a válasz.
- Hát, hogy a mostani helyzetből, meg abból, hogy milyen dolgok alakulhatnak ki belőle, egy napon diplomamunkát írok? Hogy ez milyen érdekes?..
A kövér ember bosszankodó arckifezejezéssel hallgatta.
- Ne beszéljél butaságokat, kérlek. Inkább pakoljunk össze, mert itt hamar esteledik. Egy darabon még mehetnénk együtt is, ha nem bánod.

Nem bánta a róka: innentől viszont már csak a szakdolira koncentrált. Arra, hogy minél több és értékesebb anyagot gyűjtsön.
- Gyakran jársz ide a tisztásra? - kérdezte például a kövér embert.
- Nem mondhatnám. Inkább csak spontán beugrottam. - felelte amaz.
- A nőkkel általában jól kijössz?
- Azt se mondhatnám. De erről nem akarnék most pont veled beszélni.
- Mi az, hogy "pont velem"? - emelte fel a hangját a róka. - Miért ne lehetne pont velem ilyen dolgokról beszélni?..
- Mert tudom, hogy csak a szakdoli miatt kérdezgetsz: valójában megvan a magad kis külön élete, és az enyém kurvára nem érdekel.

- Ez igaz. - toppantott elégedetten a rókácska. - Jól mondod. A életedet, főleg az érzéseidet, valójában nagy ívben leszarom.
- Na, látod. - jegyezte meg kesernyés mosollyal a kövér ember. - Egyébként volt már csajom, ha erre gondoltál.
"Volt csaja." - jegyezte fel magának egy kis füzetbe a róka.
- Neked van jegyzetfüzeted?!.. - kérdezte elhűlve a dagadt. - Eddig hogy nem tűnt ez fel nekem?!
- Itt volt oldalt, a jobb hátsó hónom alatt.

Az ember elgondolkozva nézegette, ahogy a róka jegyzetel.
- Most fölírtad, hogy megkérdeztem ezt a füzetes dolgot?
- Föl. - felelt a róka.
- Hát azt, hogy megkérdeztem, hogy fölírtad-e?
- Azt is.
- És azt, hogy megkérdeztem, hogy fölírtad-e, hogy megkérdeztem?
- Azt most írom. De ha lehet, ne tekergesd ezt baromságot tovább, mert hamar betelik a kis füzet; ráadásul csupa hülyeséggel, amit te találtál ki a szivatásomra.

- Ez igaz! - toppantott vidáman a dagadt ember is vigyorogva végre egy nagyot.

Amikor legközelebb a tisztásra - vagy egy ahhoz megszólalásig hasonlító másikhoz - értek, ugyanaz a szitu fogadta őket.
- Ezt hadd menedzseljem most én. - kérte a róka az embert.
Az ember bólintott.
A róka egyenesen a kikötözött lányhoz sietett.
- Szia! - mondta bátorító mosollyal.
- Szia! - köszönt a lány is. - Most megkínoztok?
- Miből gondolod? - kérdezett vissza tettetett értetlenséggel a kisróka.
- Hát a fűrész... Nem tudtam, miért van.
- A fűrész mindig van. - érkezett a gyors válasz. - De nem kötelező használni.
- És akkor?
- Akkor még nem tudom mi lesz. - felelt a róka. - Ne sürgess. Egyébként az egész a szakdolimhoz kell.
- Aha. - felelt a lány. - Értelek. Forgatókönyv-variációkból írod?
- Ja, de most mennem kell. Itt várj.
- Ki vagyok kötözve...
- Mindegy. A lényeg, hogy mindjárt jövök.

A róka visszasietett a dagadt emberhez, aki az erdőben húzodott meg.
- Most mi legyen?
- Nem értelek. - felelt a kövér ember. - Ott a fűrész, aztán uccu neki.
- Nem lehetne ő most kivétel? - kérdezte a róka reménykedő arckifejezéssel és a dagadt arcát fürkészte.
A kövér ember lassan válaszolt.
- Lehet kivétel, de akkor maximum tényleg csak egy vagy kettő legyen.

A róka megértette a dolgot.
- Mehetsz. - mondta a lánynak és eloldozta.
A szűz elfutott, a róka és a kövér ember folytatta útját. 

- A diplomamunkámhoz ötven eset kell: ez lényegében meg is volna. - fordult egy nap a róka elhízott társához. - Ebből tudok már variancia-analízist meg minden anyámkínját számolni, és ez az, amit elvárnak az egyetemen.
- És?
- És egyébként is épp ideje lenne mást is csinálni, mint ezt a tisztásos-szüzes-fűrészes dolgot: nekem lassan a könyökömön jön ki.
Az ember sokáig nem szólalt meg.
- Szomorúan hallom ezt, pont tőled. De elfogadom. Látsz még egyáltalán fantáziát abban, hogy együtt maradjunk?

Itt a rókán volt a sor, hogy számot vessen érzelmeivel. Relatíve hamar végzett.
- Tőlem elhúzhatsz a faszba. - szólalt meg végül. - Nekem te egy korszak vagy, nem több.
A dagadt ember szipogva tűnt el a bokrok között.

***

"Van-e normális útja a re-integrációnak?" - kérdezhetnétek itt. - "Van-e út vissza a társadalomba, miután szenvtelenül kielemezted, kivesézted azt? Van-e még helyed azok között, akikre oly sokáig úgy tekintesz-tekintettél, mint puszta számokra, egyszerű adatokra?"

- Van! - szólal meg a dagadt ember hangja, valahonnan messze, az erdő mélyéről. És a róka, a friss diplomával a jobb hátsó hóna alatt, könnycseppet morzsol el kis bajuszos pofácskáján.

"Ezzel az ocsmány és gonosz szörnyeteggel éltem le legszebb éveimet..." - gondolta az ember keserűen, ahogy a reggeli ébredés után oldalra pillantott. - "Véget kell vetnem az egésznek, egyszer és mindenkorra."

A "szörnyeteg" is lassan ébredezni kezdett: a szemét nyitogatta. Az ember várt, míg teljesen ébernek nem tűnt, majd belekezdett.
- Tudod, ...
- Tudom. - szólalt meg a szörny feléje fordulva és mutatóujját csitítólag az ember ajkára tette.
- Dehogy tudod! Azt akarom mondani, hogy... - folytatta emez ingerülten.
- Tudom! - felelt a szörny kicsit megbántódva és visszahúzta a kezét. - Tudom, mit akarsz mondani.
- Na, mit?! Ki vele! Mit akarok mondani?!..

Csönd következett: a szörny szomorkás mosollyal válaszolt.
- Azt. Azt, amit régóta tervezel.
Az ember erőtlenül hanyatlott vissza párnára: erre nem számított.

- Akkor azt is tudod, hogy miért csináltam?!.. - kérdezte kissé aggódva.
- Tudom. - felelt a szörnyeteg megértő hangon.
- És hogy aztán miért lettem teljesen olyan?.. Azt is tudod?
- Azt is. - felelte a szörny, és kissé feljebb húzta magán a takarót.

Az ember elhagyottnak, kiszolgáltatottnak érezte magát. De ott élt benne a vágy, hogy tisztázzon végre mindent.
- Akkor nem kell titkolóznom tovább.
- Nem kell. - felelt a szörny. - Tudom, mit érzel. Azt is tudom, mit tettél. Én sem voltam teljesen tétlen.
- Mi? - könyökölt fel az ember ijedten.
- Hát, mióta láttam, hogy milyen vagy...
- Micsoda?!.. - mondta az ember, szinte kiáltva.
- Azóta én is kicsit más vagyok. Mondhatni, más lettem. - felelt a szörny: látszólag a falon játszó árnyékokat figyelte. - Nem vártam karba tett kézzel.

Az ember maga is megsemmisülten bámult az árnyékokra: érezte, ahogyan elönti a harag.
- Gyűlöllek!
A szörny hallgatott.
- Gyűlöllek! - hergelte magát még jobban bele. - Mert hűtlen voltál és becsaptál... Mert kihasználtad a bizalmamat. Mert hagytad, hogy higgyek neked.
A szörny válaszra sem méltatta. Felállt: elindult kávét csinálni.

Az ember az ablakhoz lépett: gondolatai vadul zsongtak.
- Elhagylak. - fordult vissza lassan, fenyegetően.
- Hagyjál el. - vonta meg a szörny a vállát. - Nem vártam mást tőled. Nekem úgyis mindegy.
Az ember kissé meghökkenve kérdezte.
- Neked mindegy?!..
- Mindegy. - válaszolta a szörny. - Én csak egy szörny vagyok: kábé ennyire számítottam.

Az ember lassan visszaült az ágyra.
- Tényleg egy szörny vagy: egy szörnyeteg. Én sem tudom, hogy mire számítottam. A kávé kész van?
- Mindjárt kész. Maradj csak.

Az ember visszakucorodott a paplan alá és tettetett türelmetlenséggel, ujjaival dobolva várakozott.

- Tessék. - lépett hozzá a szörny: a tálcán a friss kávé gőzölgött.
- Köszönöm. És ne haragudj... - folytatta hangját lehalkítva az ember.
- Semmi gond. - felelte a szörny és szerelmes tekintettel mellé fészkelte magát.

Így kávézgattak aztán, szótlanul.

1. Egy közepes nagyságú magyar megyeszékhely ellátására elegendő turulszobor ellenállása 4 ohm.

2. Ennyi nyers bronz természetes körülmények között tizenhétezer komondorban található meg.

3. Tizenhétezer komondor tekintetét egy darab 1 köbcentiméteres parafa-kockára fókuszálva annyi energia nyerhető, amely a prágai Egyetemi Lövészklub épületét kétszer a Holdig repíthetné, miközben az intézmény mögötti parkoló formája lényegében nem változna meg: különbsége tehát nulla.

4. A nulla egyben közép-európai mágikus szám is: ennyi közös gyermeke született ugyanis Szent Istvánnak és Géza fejedelemnek.

4. Nulla plusz négy viszont négy.

5. Négy? Hoppáré! Pont ennyi volt a turul ellenállása!

...

Kafa, mi?!.. (Egyébként nem ördöngősség: számoljatok csak utána. Ja, és ha kell, ugyanez megvan sámánnal és fehér lóval is, csak ott "6" a mágikus szám, és "krakkói" a lövészklub.)

A lakosság enerváltan vette tudomásul a helység nevéhez kötődő újabb sületlenséget.

A Fehér Ház szűkszavú közleménye szerint "Casper Winner személyében a rettenthetetlen hazafit, a szabadság eszméjének 'gránátalmáját' (lefordíthatatlan kifejezés, kb. annyit tesz mint "Jean-Claude van Damme egy befőttben gépház" - a szerk.) tiszteljük."

A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége viszontközleménye nem kukoricáz (egyes források szerint: kukoricázik): "Győzike nem is volt ott 1956-ban: talán meg sem született akkor még vagy csak nem ment oda, na. Az utóbbi években lett egyáltalán celeb belőle. Obama elnök téved vagy szándékosan ferdít, de megkeserüli."

"A felfeszítés a sportdiplomáciában bevett gyakorlat." - írja a MOB tájékoztatójában. - "Az már csak merő véletlen, hogy az elnökség tagjaira pont akkor jött rá a szükség, de semmiképp sem személyeskedtek: bárki máshoz is bebrunyáltak volna."

"Illetve azt is más fogja megfizetni." - igéri a magyar kormány. - "Törvényerőre emelkednek a magyar nyelvben elterjedt szólásmondások: a betartatásukért felelős önkormányzatok például a sánta kutyákat speciális gyorsító, a hazug embereket lassítószerkezettel kötelesek felszerelni. A bíróságok munkáját nagyban egyszerűsíti majd az "aki mondja másra, az mondja magára" elve, az irigyeket pedig mind egy szálig lukba bújtatjuk: aki nem hiszi, próbálja meg, tud-e járni utána."

"Korlátlan végrehajtó hatalomhoz juttatjuk a múzeumok sarkaiban ücsörgő embereket." - írja a szakminisztériumi indoklás. - "Ezzel megszűnik az az áldatlan állapot, hogy a teremőrnek nincs korlátlan hatalma. Második lépésben megtanulnak gyümölcsfát metszeni: ez meg olyan dolog, hogy egyszerűen csak praktikus, és persze jól is jöhet, ha például gyümölcsfát kell metszeni."

"Nevetségesen egyoldalú volt a tájékoztatás: kizárólag a helyszíni tudósításokra támaszkodtak, minket meg sem hallgattak." - írja magyar kormány nyílt tiltakozólevelében. - "Nekünk, magyaroknak, megvan erről a magunk véleménye: nem szorulunk arra, hogy mások oktassanak ki."

A Miniszterelnöki Hivatal az amerikai rekordkísérletről a hét közepére ígért teljeskörű tájékoztatást a világ közvéleménye számára.

"Nem kellett volna a nagyok dolgába ártaniuk magukat." - nyilatkozta a falu polgármestere ma reggel az RTL Klubnak. - "Egyelőre kommandósok zárták le a környéket, a lakosságot pedig hangosbeszélőkön tájékoztatjuk a gyermek várható hátrányairól."

Névtelenséget kérő szomszédok szerint a család nem először szerepel a hírekben: tavaly a körzeti állatorvos tagadta meg "Eurozóna" nevű tehenük beoltását.

A hiba elhárításán szakemberek dolgoznak.

Az országos tisztifőorvos szerint évente kereken két alkalommal fordul elő hasonló eset: a szokásos formalitások elvégzése után "ez a ló is csak egy lesz a sok közül".

"Ügyfeleinket az első beszélgetésen egy kifejezetten erős kutya várta." - írja a megszűnő intézmény weboldala. - "Sokan ezután már a kontrollvizsgálatra el sem akartak jönni: arra a bemutatóra meg végképp nem voltak kiváncsiak, hogy az erősebb kutya hogyan csinálja."

"Először arra gondoltam, addig csókolózunk tovább, amíg abbahagyja." - nyilatkozta a Le Monde-nak a fiatal hölgy. - "Vagy szünetet tartunk, fölveszem és utána folytatjuk. De valójában egyik megoldás sem tökéletes. Ezért a telefont - a csókot folytatva - óvatosan partnerem szájába csúsztattam és a nyelvemmel átnyúlva lassan megfordítottam; azután ő tolta vissza nyelvvel az enyémbe, és ő is megfordította. Ez így ment oda meg vissza: összesen vagy ötször. Végül a hívó fél tette le."

A "Mindjárt Megverendő Honatyák" Közhasznú Alapítvány szerint "ez semmire sem megoldás", az "Ideges Emberek" Kultúrális Egyesület szerint "hanem azért jólesne". 

Az áldozatok (= victims very much) között van Harry és William herceg is (= ,too, yes prince, please); Károly még csak lábadozik (= he is footing already just, Karl, okay), pedig neki (= for him, towards, but) tényleg (= in fact, like leg, more than) pofa be (=into the cheek), mert hiszen (= yeah I know, however), másrészt (= in another part, testicle) pedig az sem (= either) tegnap volt már (= opossum, not).