Ismert súlyemelők, bírkózó olimpikonok, erőművészek, ökölvívők és pankrátorok vallottak a Pilvax Kávéház Irodalmi Köre által szervezett, bensőséges hangulatú lírai esten arról, hogy az elesett, beteges, satnya vagy szándékosan lesorvasztott testű, hánynivaló, kehes kis lúzer köcsög bölcsészeket mennyire lenézik, megvetik. A műsort a "Tornából Felmentve" Alapítvány teljes évi bevételével, keservesen zokogva támogatta.
A szívsebészek legnagyobb elképedésére a szív közölte:
- Román testbe' nem verek.
- Hoppáré! - mondták a sokat próbált orvosok. - Karakán a kis jószág. Így jártunk.
Speciális verejtékfakasztó műbőrülések, vidám falfirkák, a fogantyúkon és kilincseken nosztalgiazsír, papírmentes vécék és intelligens ablakok kényeztetik majd az utasokat az új szerelvényeken. A sebességérzet fokozására a kocsik aljából menet közben - közkívánatra - szarul illesztett sínekre emlékeztető, vidám csattogó hang árad, az állomásokra érve pedig egy ügyes szerkezet a várakozók lába elé emberi vizeletet szimbolizáló folyadékot spriccel.
A kalauzokat a "YouTube 1997 Epic Fail" Humánerőforrás Bt. öltözteti, fogazatukért az illetékes kistérségi állatorvosi szolgálat felel. A forgalom irányítása normális emberek közreműködése nélkül, automatikus késésekkel történik, a végállomásokon pedig a növényevő haszonállatoknál jól bevált karám-rendszer segíti az utasokat az eligazodásban,
Egyszer egy dúsgazdag királyfi, akinek - röviden összefoglalva - megvolt már amúgy mindene, elhatározta, hogy randa felesége még nem volt. Minimális célként egyben a legeslegrandábbat tűzte ki magának.
Követek indultak a birodalom minden szegletébe, hogy felkutassák a csúnyábbnál csúnyább leányokat. Hogy a rejtegetésnek elejit vegyék, akasztással és felnégyeléssel (szigorúan ebben a sorrendben, és nem fordítva, mint ahogyan az korábban, tévesen megjelent! - szerk.) fenyegették az esetleges rakoncátlankodókat. A végső megmérettetésre egy hármas döntő formájában, a trónteremben került sor.
Az őrök bevezették az első leányt. A királyfi csak ekkor érkezett: rövid pillantást vetett a jelöltre, majd legyintett.
- Randa, randa, de nem az igazi.
A leányt azonmód visszazavarták szülőfalujába.
A második menyasszonyjelölt eleve fátyollal letakarva jött, oly csúnya volt szegény.
- Hinnye! - kiáltott a királyfi, ahogy a fátylat leemelték, de aztán elkomorult. - Rondább nem volt?
Az őrök zavartan hátráltak kifelé, a lányt meg belefőzték az aznapi levesbe.
A harmadik és egyben utolsó pályázó előtt az udvarmester kiüríttette a tróntermet: csak egyenként engedték vissza a vendégeket, a királyfi maga pedig egy toronyszobában várt a sorára. Amikor jeleztek neki, lassan megindult befelé.
A trónterem közepén egy hatalmas, vassal erősített faláda állt: halk nyöszörgés, folyamatos szuszogás szűrödött ki belőle. A vendégsereg lélegzetvisszafojtva figyelt.
- Kinyitni! - parancsolta a királyfi türelmetlenül.
- De, Felség!.. - habogta az őrség vezetője.
- Kinyitni, ha mondom!.. - rivallt rá a királyfi.
A trónteremben pisszenni sem mertek: csak a ládát bontó munkások kopácsolása hallatszott. Amikor elkészültek, a porfelhőből lassan tényleg a legrandább leány körvonalai rajzolódtak ki.
- Magasságos kakadu... - suttogta falfehéren a megtántorodó királyfi, miközben két őr is hátulról támogatta. - Ennél randábbat, esküszöm, nem láttam soha!
A vendégek zavartan pillogtak, aztán hirtelen zene harsant, és az ifjú pár hetedhét országra szóló lakodalmat csapott. Ettek, ittak, vígadtak - úgy, hogy a videókból még tán a Youtube-ra is jutott. (Miért pont oda ne jutott volna?!.. - szerk.)
A palotába boldogság költözött: a szolgák fütyörészve szolgáltak, lovak nyihogtak, kutyák huhogtak, az új királyné pedig a kertben sétálgatott, miközben büszke férje az erkélyről figyelte.
Egyszer aztán magához hívatta a fővadászt.
- Eleinte poénosnak tűnt a dolog, de ez a nő tényleg kurva ronda... - suttogta neki. - Szabadítsatok meg tőle.
A fővadász tudta, mit kell tennie.
Másnap kora reggel az leány anyja dörömbölt a királyfi ajtaján.
- Hol a lányom?
- Ne haragudjon, Anyuka. Mégis a B-terv lépett érvénybe.
Azzal szépen felöltöztették az anyóst, díszes hintóra ültették, és a palota mögötti második kanyar után belökték egy közismerten rosszhírű bokorba. Onnan többé elő sem jött. (Legalábbis ebben a mesében már nem. - szerk.)
A csúnya leány és anyjának kipaterolásával a bajok azonban inkább csak kezdődtek: a királyfin gonosz késztetések vettek erőt, mindenkivel csak kegyetlenkedett, úgy hogy szolgái csapatostul szökdöstek el, míg végül egyes egyedül nem maradt kedvenc lovával, Karóval.
A dolgok tehát ismét bíztatóan alakultak, amikor Karó egy napon úgy döntött, hogy megszólal.
- Vápudápu. - mondta mély lúdhangon.
A királyfi, ha csak fél füllel is, de felfigyelt.
- Tessék?
- Vápudápu. - ismételte meg Karó, lehetőség szerint úgy, hogy a helyzet kapcsán érzett felindulása a hangján ne érződjék.
- Régen még nem beszéltél. - válaszolta a királyfi kicsit ingerülten.
A ló megértette a kódolt üzenetet és soha többé nem szólalt meg.
- Jobb is, ha befogod a pofádat. - írta neki a királyfi egy szív alakú, rózsaszín papirosra.
Ezek után hosszú és unalmas évek következtek: a királyfit kétszer operálták prosztatával, egyszer pedig a fitymaszűkülete miatt kellett kórházba vonulnia, miközben Karó, a ló, belsőépítésznek tanult; a házasságos dolgot soha nem merte szóbahozni.
Betelefonált valami elmebeteg nyugger, bazeg, oszt' lezárták a fél Naprendszert.
A Nagy Állami Válaszolóbiztos egy pici, kopár szobában ücsörgött: előtte asztalka. Az asztalkán egy üveg kóla és egy fekete telefon. A telefon folyamatosan csörgött.
- Halló, Válaszolóhivatal?
- Igen, tessék.
- Szeretnék többet megtudni a nemzetközi dolgokról!
- Ez dícséretreméltó. Ám a legfontosabb továbbra is az, ami itthon történik. Ha bármi olyan dolog lenne, amiről ezen kívül még tudnia kell, majd értesítjük.
Hangja korrekt volt és határozott. Jól végezte munkáját. Tudta, mit kell mondania.
- Halló! Meddig kell még várni, míg minden jobb lesz? Mi lesz már?..
- Mégis hogy érti?..
- Pontosan úgy, ahogy Ön.
- Rendben: nos, már most is minden egy kicsit jobb. A viszonthallásra!
Értett az emberek nyelvén: ha tehette, még egy kis személyes kedvességgel is meg-megtoldotta.
- Halló! Fáj a derekam! Nem múlik el!
- Szakorvoshoz kell fordulnia: többet törődött másokkal, mint saját magával. Addig is jobbulást kivánok!
- Nagyon is igaza lehet, köszönöm szépen!
Egyszer csak egy vékony gyerekhangocska jelentkezett.
- Apa, mikor jössz haza?
A Válaszolóbiztos elkomorodott. Hangját halkabbra vette, hogy az ajtónál strázsáló katonák ne hallják.
- Nem tudom. Annyi még a megválaszolatlan kérdés. Legyél jó kisfiú!
A telefont egy erőszakos női hang vette át.
- Jössz, amikor jössz. Nekünk ugyanis már mindegy.
Aztán csend.
A Válaszolóbiztos ismét munkájába feledkezett. Egy búgő női hang hívta.
- Halló! Ön a Válaszolóbiztos?
- Igen, hallgatom.
- Nos, hogy érzi magát?
- Nem értem, ne haragudjon. Miben segíthetek?
- Azt kérdeztem, hogyan megy a sora?
- Én itt nem számítok. De jólesik, hogy kérdezi. Térjünk a tárgyra.
- Ön a tárgy. Meséljen!..
A Válaszolóbiztos idegesen letette a telefont.
Szinte azonnal csörgött megint.
- Halló, hogy van?
- Kérem, hagyjon békén. Ez egy munkahely.
Aztán gondolt egyet. Hirtelen felállt, magára kapta kabátját, és kiszaladt az épületből, egyenesen az utcára. Ott leintett egy taxit. A belváros felé indultak el.
- Itt álljon meg! Itt! - mondta és kiugrott a kocsiból. Vele szemben egy nyitott telefonfülke állt a gyepen: a fülke előtt pedig egy vörös rekamén egy szürke halpikkelyes ruhában egy nő telefonált. Lábait hanyagul keresztbe téve, a távolba meredve tárcsázgatta egyre csak ugyanazt a számot.
A Válaszolóbiztos közelebb lépett.
- Tessék, egy fakanál! - fordult felé a nő.
A Válaszolóbiztos vonakodva nyúlt érte.
- Fakanál? Nem kell. Rajtam nem segít.
Visszaült a taxiba és a munkahelyére hajtatott.
Letelepedett a kis asztalhoz, a fekete telefon mögé, hogy szembenézzen a megmaradt sok-sok megválaszolatlan kérdéssel. A pikkelyes nő nem hívta többet. Nagyon későn ért csak haza: a vacsorából sem maradt semmi.
A jellegzetes állatok minden évben konferenciára jöttek össze, ahol megvitatták aktuális ügyes-bajos dolgaikat. Beszéltek hangsúly-eltolódásokról, fajok felelősségtudatáról, biológiai különbségekről. Igazi paradigmaváltásra nem került sor.
A zárónapon a szokásos formalitások keretében újraválasztották a vezetőséget, amikor egyikük megszólalt.
- Hiányzik a Ló!
A Ló valóban végig hiányzott: gyorsan fel is hívták telefonon.
- Halló, te vagy az, Ló?
- Igen. - hallatszott nagyon távolról.
- Számítottunk rád. Nincs semmi gond?
- Ne haragudjatok: nem éreztem magam már elég jellegzetesnek.
- Ugyan, ne tréfálj!.. - kiáltották szinte kórusban. - Ki a jellegzetes, ha nem te?!..
Egy évvel később a Ló is ott volt velük megint. A konferencia különösebb meglepetések nélkül zajlott. Senkinek sem tűnt fel, hogy ezúttal a Nyúl nem jött el.
Persze, hogy nem jött el: egy közeli kocsmában iszogatott duzzogva, és várta, hogy a mobilja megcsörrenjen. A zárónap legvége előtt aztán inkább maga telefonált.
- Sziasztok, Nyúl vagyok. Nem kerestetek?
- Nem. - mondta a Sün higgadtan. - Valami gond van?
- Van, bizony, hogy van. Az, hogy nem tudtam jönni.
- Ne idegeskedj, minden lement rendben. - nyugtatgatta a Sün.
A Nyúl válasz nélkül lerakta a telefont.
A parkolóba kiérve aztán szörnyű látvány tárult a kongresszus résztvevői elé: a Nyúl minden egyes kocsinak kiszúrta a kerekét.
- Mi a faszt tettél, te szerencsétlen barom?!.. - kiabálták.
A Nyúl idegesen vakarta az orrát.
- Nem hívtatok!
- Mi a fenének is hívtunk volna?!.. Neked teljesen elment az eszed!..
A Nyulat végül rövid vita után két pofonnal futni hagyták, de a szövetségből örökre kizárták.
A következő kongresszuson aztán mégiscsak megjelent: borzalmasan kigyúrva, egy trikóban és egy melegítőgatyában, kezében egy csomag dinamittal állta el a kijáratot.
- Kinyírok mindenkit. - suttogta valószínűtlenül lemélyített hangon, hogy a Medve is megborzongott.
- Ne csináld, Nyúl! Ez nem te vagy! - mondták hitetlenkedve.
A Nyúl fejében azonban már minden eldőlt: zúgott a füle, szemei vörös ködben úsztak. Lassan kibiztosította a házilag összerakott robbanószerkezetet és hüvelykujja a kioldógombra csúszott.
Valaki hátulról egy székkel ütötte le. A zárónap azután a szokásos formalitásokkal telt el. Napirenden kívül a Ló szólalt fel.
- A Nyúl?..
A teremben síri csend lett.
- Nyúl?..
A ruhatár felől végül lassan megjelent a Nyúl: borzalmasan el volt kenődve. A Ló karon fogta és a színpadra vezette.
- Nyúl nélkül nem érünk semmit! - mondta széles mosollyal a mikrofonba. Mindenki mosolygott.
A Nyúl is mosolygott.
Aztán megnyomta a kioldógombot.
Az Instant Doktor Kiemelten Közhasznú Társaság ezúton várja olyan sportszerető közjogi méltóságok jelentkezését, akik a fenti témában bármikor képesek lennének perceken át zavartan makogni, vagy ahhoz hasonló hangot kiadni, illetve kiadatni, kiadagoltatni, adogatni, latolgatni, esetleg latornak divathoz adni, rakni vagy oldalogva hatni.
"Kellemetlen szokás, rossz beidegződés." - ismerte el tegnap Justin Timberlake az ABC Televízió "Őszintén!" című műsorában. - "Borzalmas íze van, utána napokig gyomorforgató szag jön az ember szájából, a fekete paszta pedig kivakarhatatlan a fogaim közül. Teljesen értelmetlen. Sokan kérdezik azt is tőlem, miért szeretem a kölyökállatokat: mert kicsik és aranyosak! - válaszolom arra meg, és ez általában elég is az újságíróknak."
A védett fajnak számító Corruptio corruptio (magyar nevén Közönséges vesztegetés) eszmei értéke igen magas. Az eredetileg Közép- és Dél-Amerikából egzotikumként behurcolt fajtából mára közismert haszonnövény vált: évszázadokon keresztül készültek belőle hangulatjavító, döntéshozást segítő főzetek, ma elsősorban rendőrök, orvosok, önkormányzati hivatalnokok fogyasztják védőitalként. Népszerűségéhez nagyban hozzájárul, hogy elkészítése egyszerű, túladagolni szinte lehetetlen. Kellemes édeskés íze miatt nem hiányozhat a modern ember asztaláról - nélküle meg jól megszívod.
"A párizsi a terv szerint általános fizetőeszközzé válik majd Budapesten." - ismertette ma reggel Tarlós István főpolgármester a Kossuth Rádióban. - "Nem kell aggódni. Képzeljék csak, milyen érzés lesz: elegánsan előhúzunk egy rudat a retikülből a pénztárnál, és kész. Olyan dolgok, mint a parizervásárlás ráadásul végképp leegyszerűsödnének: egy parizer ára pontosan egy parizer - el se kell menni otthonról.
Az átállás a bankok számára sem gond: az elfogadóhelyek száma egyre nő. A számlákon gyűjtött párizsi egyre csak kamatozna; a hitelesek is jobban járnak, ha párizsiban adósodnak el, miközben a parizer maga, továbbra is szupernyami élelmiszer, kihegyezve fegyver vagy zsírkréta, nagyobb tömegben szigetelésre, magasról leejtve akár tömegoszlatásra is alkalmas."
"Nagyon jópofa a szex. Nagyon békés, nagyon nyugis. És nagy a füle." - írják tanulmányukban a brit szakemberek. - "Szépen elücsörög: nem sok vizet zavar. Szereti a salátát, és alig kakil. El tudnánk képzelni a házasság előtt, de akár még közben is. Ha nagyra megnő, állítólag pornó is lehet belőle. Az aztán az igazi!"
Egy bombázógép pilótája a hosszú éjszakai műszak után fáradtan érkezett haza. A város romokban hevert: a szürke porban egy szürkehajú, szürkeruhás leányka ücsörgött egyedül, és egy bottal rajzolgatott maga elé.
- Nem szeretlek, Apa, mert lebombáztad a várost, ahol lakunk. - szólalt meg a kislány fel sem nézve.
- Én meg gyűlölöm ezt a melót, kislányom. Gyűlölöm, de valamiből meg kell élnünk. - felelte a pilóta, és ledőlt oda, ahol egykor a dívány állt. - Gyere, veszek neked valami szépet.
A bolt helyén egy halom üszkös tégla hevert, így a kocsma felé vették az irányt. A kocsma sem volt sehol: leültek egy nagyobb romhalmazra, ahonnan jó kilátás nyílt mindenfelé. A pilóta ölébe vette kislányát.
- A háború gonosz dolog. Anyáddal sem jöttünk ki sose.
Aztán mindketten elbóbiskoltak.
Amikor felriadtak a kislány a göteborgi egyetemen klasszika-filológia tanszéket vezette, az apja Karlovy Vary-ban volt egy melegbárban rendszergazda.
- Szeretlek. - írta SMS-ben a pilóta a lányának. - Küldj pénzt.
- Az eletunket valtoztattad szo szerint csataterre. - felelte a lánya, ékezetek nélkül. - Nekem ez lett az ugynevezett os-csalodasom. Ettol szenvedek, es ezert nem is adok.
- Legszívesebben megölnélek. - válaszolta az apja megindultan. Mire észbekapott, hogy kifelejtett egy-két betűt, már késő volt.
A leány szíve meghasadt. Egy svéd klinikán feküdt, orrából plasztikcsövek kígyóztak. Szeme örökre zárva maradt. Az apja hiába várt a válaszra.
Durva helyzet volt, egyenesen idegtépő, és nem kicsit.
Zajláb Ödön egy napon arra ébredt, hogy halálosan fáradt: mázsás súly nehezedett rá, felülni alig tudott. A szemét dörzsölte, míg lassan minden világossá nem vált: homlokára az éj leple alatt egy jókora tölgyfa-íróasztal nőtt.
"A tavalyi farsang jobb volt." - nyilatkozta.
"Kolléganőim unszolására csináltattam meg végül a vizsgálatot." - nyilatkozta a New York Times-nak a neve elhallgatását kérő légikísérő. - "De már születésétől fogva gyanakodtam: az ilyet az anyai szív valahogy megérzi. A kisfiam, Jonathan, máig is különcnek számít: az uzsonnásszendvicséből egy kicsit szeret mindig későbbre megtartani, táborozásokon állva kakil és fél az üres szekrények illatától. Tiszta apja."
"Azelőtt a mogyoródi Forma 1-es pálya környékén meg főleg kamionparkolókban dolgozgattunk." - panaszkodtak a derék férfiak. - "De a gyönyörű magyar lányok mellett mi - burnuszban, saruban, szakállasan - csak gyalázatosan alacsony árakat kérhettünk. Szinte egyszerre született meg bennünk az elhatározás, hogy a nyomor és a megaláztatás helyett visszatérünk ide, ahol mindig meleg van, a nyelvet is értjük, és ahol a saját olajkútjaink is állnak."
"Az, hogy a faggyútermékeknek van egyfajta általános birkasegg-szaga, nem lehet kifogás." - állapítja meg ifj. Speck Tibor, a Magyar Faggyú főszerkesztője vezércikkében. - "Két teli marok olvadt faggyú elfogyasztása 117 szalámis zsömlének felel meg, és a faggyúból számos iparcikk, így női sapka, kard vagy kerékpár is készíthető. Ezek tartóssága ugyan különbözik az eredeti termékektől, de bármikor újraönthetők; a kerékpárt például - ha tönkre is menne - pihenő gazdája el is fogyaszthatja. Faggyúból elvileg távcső is készíthető, amelynek optikai tulajdonságai alig maradnak el a női sapka mögött."
"Számtalan pszichofiziológiai előnye, immunmoduláns hatása mellett az anya-gyermek kapcsolat legalapvetőbb és kiemelkedően egészséges manifesztációja a klasszikus anyatejes táplálás." - állítja a battonyai illetőségű köcsög szatír. "Jómagam sajnos most börtönbe vonulok, mert megint rossz fát tettem a tűzre, de ez nem jelenti azt, hogy ne kéne megfogadni a tanácsaimat."
A BKV szűkszavú közleménye szerint az egykocsis szerelvény a Szabadság-hídra befordulva csikorogva leállt, elektromotorjai sátáni hangon felbőgtek, miközben az öreg padlózat tehetetlenül rázkódott, az áramszedőkből a bámészkodó közé kék villámok csapkodtak.
Ezután az egész szerkezet fülsiketítő zajjal közel egy méter magasságba emelkedett, ahol a kocsi belseje színültig bugyogó vérrel telt meg, a falak pedig vakító smaragdszínben, fojtó füstöt eresztve izzottak fel. A szemtanúk szerint a - valamelyest szajhák combjára is emlékeztető - ütközők mindeközben harsogó trombitákká híztak, s belőlük az "A csitári hegyek alatt" visszafelé játszott strófái zendültek fel, majdnem egyszerre.
A kocsi váza eközben fokozatosan balra (!) csavarodni kezdtett, mire hatalmas robajjal kirobbantak az ablakok és a kiömlő többtonnányi vér a pesti hídfőig borította be az úttestet. A helyérezuhanó kocsiszekrény üszkös maradványainak hűtését délután fél hatra fejezte be a tűzoltóság.
Vitézy Dávid (VEKE) szerint az utasokat joggal irritálják az ilyen jellegű üzemzavarok.
"Egy alma elég messze pottyanhatott itt le, annyi szent, illetve, nem kizárt." - állítja a Royal Academy of Unusual Apple Facts közleménye. - "Ott találtuk meg egy borongós novemberi kedd éjszaka, de nem ám egészen a fa alatt, hanem arrébb kicsit, amott valahol, ahol a lankás dombocska átmegy a patak előtti másik, kicsit elhanyagoltabb, de gazdag élővilágú, és kevés pénzből, viszont sok odafigyeléssel rendbehozható, elismerten rossz fekvésű, bozótos-mocsaras részbe. Ott hevert, és úgy gondoljuk, hogy nem a fától gurult ide csak úgy egyszerűen, - ami egyébként a körülmények ismeretében messze a leglogikusabb lenne -, hanem közvetlenül, egyéb külső segítség igénybevétele nélkül, ha lehet így mondani, már egyből ide zuhant le. Mármint az alma. Végülis ezért volt olyan messze."
A vádirat szerint a szélsőséges időjárás és az afgán fertőző betegségek miatt súlyosan legyengült tengerészgyalogosok áldozataikat napokon keresztül meggyalázatlanul hagyták, a helybéli nőkkel és gyermekeikkel bestiális módon tisztelettel bántak.
A Pentagon a tálib hatóságokkal közös nyilatkozatban ítélte el a megtévelyedett katonákat, és január végétől ismét az elvárásoknak megfelelő híreket ígértek.
A Rendőrség további károsultakat keres.
Idén lett volna 3315 éves.
Utolsó kommentek