autoreverz jelenti

Egyszer a visszeres lábú Marabú, illetve annak is az öccse, a Sanyi, elhatározta, hogy ilyen napkollektoros izét rakat az anyósáék házára.

Ez a napvacak, vagy micsoda, nagyon korszerű és környezettudatos dolognak számított. Jöttek is messze földről az újságírók, de hiába: Sanyi nem adott interjút.

Jöttek aztán a magyar tudósítók, a rádió, a tévé, meg akik ilyenkor szoktak, de azok is üres kézzel tértek haza.

Végül megjelent a hetykekalapos, szupercuki Minimacska, a nagyközségi ionizátor nevelt fia: na, azzal elbeszélgetett, elmondott neki mindent szépen sorjában.

A felháborodott embereknek meg azt üzente: " Tanuljátok meg, hogy a Sanyi, a visszeres lábú Marabú öccse is ember: tehet kivételt."

"Lófrálni fog: ezt igérte..." - állítják a tősgyökeres dabasiak. - "...és lófrált is, illetve megpróbált lófrálni, mint ahogy már máskor kétszer is lófrált, egyszer pedig csak majdnem, azaz, csak lófrálgatott volna, de az sem jelent semmit, mert mostanra tényleg fene lófrálhatnékja lehetett. Már nem is flangált."

 Én magam sajnos nemtok menni.

"Poénkodhattok ezeken, kis köcsögök..." - írja elnöki üdvözletében a Fitch. - "A lényegen nem változtat." 

Belorusz házban, belorusz ember

belorusz képet tépett széjjel:

belorusz fecnik, belorusz rendben,

belorusz elnök, tépett képen.

Belorusz, belorusz, belorusz,

Belorusz, belorusz, belorusz.

Belorusz házban, belorusz másik

belorusz módra, rosszban sántit:

belorusz társát, belorusz rendőr-

-ségnél gyorsan felnyomkodja.

Belorusz, belorusz, belorusz,

belorusz, belorusz, belorusz...

Belorusz rendőr, belorusz módra

belorusz higgadtsággal mondja:

belorusz társad, belorusz sorsát

belorusz képér' váltsam rosszra?!..

Belorusz, belorusz, belorusz!?

belorusz, belorusz, belorusz!!..

Belorusz ember, belorusz némán

belorusz télbe' e' somfordál.

belorusz lelke, belorusz szíve,

Belorusz ördög! - nem gondóta.

Belorusz, belorusz, belorusz.

Belorusz, belorusz, belorusz.

Belorusz télben, belorusz vodka

belorusz spicli, jó' van dolga.

belorusz tévé mellett alva

belorusz módra, azt hortyogja:

Belorusz, belebú'sz, beszorú'sz,

belerú'sz, belerú'sz, belerú'sz!!..

belorusz, belorusz, belorusz,

belorusz, belorusz, belorusz!..

Kunfehértó polgármestere "önmérsékletre és józanságra" intette a két érintett ország lakosságát.

- Balgaság lenne egy ilyen utazást csupán a határátlépésre egyszerűsíteni, hiszen két szomszédos ország között az átkelés valójában egy szempillantásig tart csak, így mindenfajta számítás, amely a megtett utat vagy az eltelt időt veszi alapul, hajmeresztő és egyben hamis eredményekhez vezethetne. Legyenek egy ideig türelemmel: ha lehet, egészen hétvégéig ne számítgassanak.

Az elismert nemzetközi szakembert Nemtorkos Borz, Hűtlen Eb, Lütyő Bagoly és Szebasztián, a vérbajos hörcsög segíti munkájában.

Az Egyenlő Bánásmód Iroda segélyvonalán továbbra is Lemming 147 Sándor, 1964 műugró olimpiai bajnoka (alias "Buzibácsi" - a szerk.) várja hívásaikat.

Átkéredzkedett a zsiráf: át egy másik kategóriába. A hosszúnyakú, foltos, levélfaló - mert eddig logikusan ez volt a helye - eztán húsvéti, akciós, játék lett.

Telt-múlt az idő: a kategóriaváltás kezdeti varázsa alábbhagyott, a zsiráfot kétségek kezdték gyötörni.

A kétségekből válság, a válságból csúnya jelenetek lettek: egy ilyen alkalommal aztán nagyon megbántotta a feleségét.

- Miért engem gyötörsz?.. - kérdezte zsiráfné sírva. - Miért? Hiszen csalódásod oka te magad vagy!..

A zsiráf figyelmesen hallgatta, végül így szólt:

- Amit mondtál, még megbánod!

Mindazonáltal első adandó alkalommal visszakérte magát hosszúnyakú, foltos, levélfaló-nak.

Egy zsiráfnak mégiscsak ott a helye.

Szóval, khm, az ismeretlen bejelentő vagy bejelentők sérelmére elkövetett bűncselekménnyel Nehézgép Ügyosztályunk Szemérem Elleni Alcsoportja foglalkozik... - de szerintem totál kamu.

Most ezt tényleg így le fog jönni az újságban?!.. Jaj, de tutiii!..

"Nyílt szemléletű, az erőszak bármely formájára fogékony gyerekeket várunk..." - ismertette Vaduly-Rúgka Pál vezető pedagógus, a nyolcvanas években szamizdatként terjesztett "Fika Magazin" lifestyle-rovatának egykori szakírója az új intézmény céljait. - "De az sem akadály, ha az elején még normális a gyerek. A legkülönbözőbb szellemi irányzatokból - ide nekem a rozsdás bökőt! - a leggonoszabb, legirritálóbb gondolatokat válogattuk össze: ezeket ültetjük el az ártatlan csöppségek fejébe: az egészet pedig áltudományos, gonoszságfejlesztő katyvasszal borítjuk be, amíg - apám-anyám úgy segéljen! - mindegyikből nem lesz teljesen hasznavehetetlen, agyatlan barom."

A kezdeményezést önkéntes lájkokkal támogatta a "141 Új Magyar Megélhetési Vallás Ökumenikus Tanácsa", az épület védelmét és a délutáni uzsonnáztatást pedig a "Vér és Agy" Motoros Lelkisegélyszolgálat Fonnyadó Nővérek gyalogos munkacsoportja vállalta magára.

Hétköznapi módon, őszintén: Bab.

Bíróság előtt, szándékosan hidegen, tárgyilagosan: Bab.

Bukott költőként, folyó partján, halálos méreggel a zsebünkben: Bab.

Érdeklődve, vasútállomáson, vörös posztókalapban: Bab.

Meglepetten, pisztollyal a kézben: Bab.

Szerelmesen búgva, egy fillér nélkül: Bab.

Felmondólevéllel a kezünkben, öltönyben: Bab.

Perui indiánok között betegen táncolva: Bab.

Sokadikként a Holdra lépve: Bab.

Esztergomi érsekként, kegyesen: Bab.

Az Opera díszlépcsőjén a mély hóban megbotolva: Bab.

A háziorvosnál, tettetett hasfájósan: Bab.

Oltár előtt, meghatottan: Bab.

Temetésen, gúnyolódva: Bab.

Hintaszéken pipázgatva: Bab.

Zuhogó esőben, dacosan: Bab.

Lekésett vonat után direkt nem nézve: Bab.

Bab.

Bab.

Bab.

Hányféle is vagy?

Te, bab.

Egyszer egy magyar, egy amerikai és egy magyar elindultak együtt világot látni. Az amerikai váratlanul elkiáltotta magát:

- Gránát!

A két magyar ijedtében a földre vetette magát. Az amerikai hangosan nevetni kezdett.

- Miért nevetsz? - kérdezték sértődötten a feltápászkodó magyarok.

- Mert nincs is semmiféle gránát!..

A magyarok duzzogtak, hogy így kitolt velük, de együtt indultak tovább. Hirtelen megint elkiáltotta magát az amerikai:

- Gránát!..

A magyarok gondolkodás nélkül megint hasravágták magukat és riadtan pillogtak felfelé:

- Tényleg?!..

- Dehogy!.. - nevetett az amerikai gúnyosan. - Most nem is azt mondtam, hogy gránát, hanem, hogy bránát!..

- Azt mondtad, hogy gránát! - vágták rá dühödten a magyarok. - Olvass csak vissza néhány sorral feljebb!..

- Nem tudok visszaolvasni. - akadékoskodott az amerikai. - És ti sem tudtok. Ezt a történetet csak később fogják papírra vetni, sőt az is megeshet, hogy mindez csak papíron történt meg.

A magyarok dühösen sugdolózni kezdtek, majd így szóltak:

- Akkor eriggy az ótvaros picsába!

Az amerikai átmenetileg kicsit zavarba jött, de nem annyira, hogy ne feszítette volna szívesen tovább a húrt.

- Arra az eshetőségre bazírozva, hogy tényleg csak írott formában létezünk, mutatok nektek valamit!..

Azzal átszaladt egy négysávos autópályán keresztben úgy, hogy minden autó átment rajta egyszer.

A két magyar leporolta a kezét és elégedetten csettintett:

- Vége a köcsögnek.

A "köcsög" azonban váratlanul megint ott állt mellettük: kutya baja sem volt. A magyarokat rossz érzés kezdte hatalmába keríteni.

- Mutatok még valamit. - szólalt meg az amerikai és ismét keresztbefutott az úton. Ezúton csak minden második autó gázolta el, sőt a végén még egy kamiont is a feje fölé emelt fél kézzel.

- Basszuskulcs! - tört ki a magyarokból az irígység.

- Látjátok, ha az ember tudja, mi hogyan működik, jobban eligazodik. 

A magyarok idegesen hallgattak.

- Mi a francot szórakozol velünk?!.. - kiáltottak rá. - Miért szívatsz minket?!..

Az amerikai csak mosolygott.

- Ha azt mondanám, "Good-bye, kanbocskor!", azt is bevennétek?..

- Azt nem! - vágták vissza büszkén.

- Rendben. - nyugtázta az amerikai. - Good-bye, kanbocskor!

A magyarok diadalmasan néztek:

- Nem vettük be! - mondták kórusban. - De mi az, hogy kanbocskor?..

- Marhaság. - válaszolta az amerikai lemondóan. - Most találtam ki. Az viszont, hogy nem akadtatok fenn rajta, már lényegében bevevésnek számít.

...

Amerika ezután nem sokkal leszakadt a magyar kontinensről és a fejlődés külön útját járta.

Az indoklás szerint ezek az emberek szörnyű bűncselekményeket követtek el, magát a kedvezményt pedig a legritkább esetben vették igénybe.

Akkor már legyen olyané, aki tényleg megbecsüli.

Egyszer egy bölcs maharádzsa, hogy számtalan feleségének hűségéről meggyőződjön, cselhez folyamodott. Egyedül útra kelt, majd álruhában visszatérve kéredzkedett be asszonyaihoz. Amazok nem sokáig haboztak, hamar az ágyba bújtak vele, és pirkadatra már végzett is az egész leánycsapattal.

Másnap összehívatta őket és mennydörgő hangon beszédett tartott:

- Álruhában jöttem el hozzátok, hogy hűségetekről megbizonyosodhassak, ti meg odadobtátok magatokat mindenfajta kérdezősködés nélkül!.. - mondta szemrehányóan.

- Persze, mert tudtuk, hogy te vagy a maharádzsa! - válaszolta a szószólójuk, a legokosabb feleség. - Hogyan is állhattunk volna ellent neked?!..

- Jó, de az álruha miatt legalább vonakodnotok kellett volna!.. - vágott vissza a maharádzsa.

- De anyaszült meztelenül rontottál ránk, te kretén! - fogyott el a főfeleség türelme.

A maharádzsa igen megszomorodott. Egyrészt bántotta, hogy ilyen béna logikai hibát vétett, másrészt az eredeti kérdés megválaszolásához sem jutott közelebb.

Aztán, az igazat megvallva, rossz érzést hagyott benne a "kretén" szó is. Nem is jött álom a szemére hét álló napon át. A nyolcadikon aztán megparancsolta, hogy végezzék ki az egész bagázst.

A főszolgáló lelkesen vette tudomásul az utasítást, de ahelyett, hogy mind egy szálig kardélre hányta volna őket, titokban elosztogatta az alig használt maharádzsa-macákat legjobb barátai között. Az, hogy mindez mikor derül ki, csak idő kérdése volt.

Egy este, amidőn az elárvult maharádzsa a csillagokat vizsgálgatta, szörnyű vágyakozás ébredt benne. Hamar hívatta a főszolgálót és nekiszegezte a kérdést:

- Valóban minden asszonyomat leölted annakidején? Nem maradt meg 1-2 belőlük valahol?..

A főszolgáló nagyon hülye helyzetbe került, de váratlanul felbátorodott:

- Dehogynem. Tudod, mahari, ha szólíthatlak így, soha nem teljesítek minden parancsot maradéktalanul, mert te egy hirtelenharagú és alapvetően rossz természetű ember vagy.

- Jó, jó, értem, de most maradt nő vagy nem maradt?..

- Maradt, nyugi.

A maharádzsa remek éjszakát töltött a megmaradt feleséggel, a főszolgálót pedig hajnalban sajátkezűleg szúrta le.

...

Az esetnek több tanulsága is van.

 
A bútorok egyszer versenyt szerveztek, hogy melyikük a  legbátrabb.

- Én! - mondta a szék. - Rámülnek, meg se pisszenek, ide-oda húznak, még csak fel sem sikoltok.

- Inkább én! - kiáltotta az asztal. - Körülöttem vadul vitatkoznak, néha ököllel rámcsapnak: meg se kottyan.

- Se te, se te! Hanem én! - lépett a reflektorfénybe a havannai szivar.

- De te nem vagy bútor!.. - kiáltotta a szék és az asztal kórusban.

- De legalább bátor! - nevetett fölényesen a szivar. - Kapjatok csak be!

A szék meg az asztal elismerte vereségét. Elszontyolodva bandukoltak hazafelé: elhatározták, hogy végeznek a szivarral.

A szivar eközben támogatók, kapcsolatok szerzésére koncentrált. Divatos melegítőruhát vásárolt, mindenhová taxival furikáztatta magát. Igyekezett ott lenni a legfontosabb társasági rendezvényeken.

Telt-múlt az idő: a szék meg az asztal relatíve kevés pénzből, de konszolidált családi életet élt - a szivar viszont szinte csak a szórakozásra koncentrált. Egy napon minden pénze elfogyott: elhatározta, hogy végez magával. Odaállt egy híd szélére és felkészült arra, hogy a mélybe vesse magát. Ekkor valaki mögélépett:

- Te nem ismersz engem. Én a szivarok megmentője vagyok. Ha kell, pénzzel is ki tudlak segíteni. 

A szivar visszakecmergett a párkányról. Egyszeriben ott találta magát a székkel és az asztallal szemben. Azok ketten nagyon szemrehányóan néztek.

- Igazatok van. - szólalt meg végül a szivar bűnbánóan. - A legfontosabb a barátság. Ha gondoljátok, kapjatok be akkor most.

A szék és az asztal összenéztek: lepörgött előttük az egész életük, szembesültek előítéleteikkel, félelmeikkel, meg minden ilyen dologgal, ami ilyen nehéz helyzetekben még előkerül.

...

Végül nem kapták be.

Hívtak neki egy taxit, maguk pedig külön-külön hazasétáltak. Volt mit végiggondolniuk.

Volt egyszer egy ember, aki mindig mindenen meglepődött. Egyszer elibe állt például egy barátja, akin történetesen egy új dzseki volt.

- Nocsak! - kiáltott a meglepődős ember, de azonmód meglepődött azon is, hogy azt mondta, "Nocsak!", ezért így folytatta:

- Nocsak, azt mondtam, hogy "Nocsak!"... - majd elkerülhetetlenül ezen is külön elcsodálkozott:

- Nocsak, azt mondtam a "Nocsak!"-ra, hogy "Nocsak!"...

És ez így folytatódott tovább, mégpedig egyre hosszabb mondatokban.

Ilyenkor a közelben álló barátai rendszerint rávetették magukat, a földre gyűrték, és addig szorították ki a szuszt belőle, míg fel nem hagyott a rácsodálkozások végtelen láncolatával.

Az embert messzi földről összesereglett, hírneves ideggyógyászok próbálták megggyógyítani: sikertelenül. Végül egy rosszkinézetű szomszédjától kapta meg a döntő segítséget:

- Amikor érzed, hogy meglepődnél, hirtelen gondolj arra, hogy amin meglepődnél, nem is olyan meglepő.

A dologban a meglepő az volt, hogy a tipp tényleg bejött. Az ember egyre kevesebbszer lepődött meg, míg egy napon, amikor valami igazán meglepő dolog történt vele, már meg sem lepődött.

- Nocsak! Nem lepődtem meg! - kiáltotta.

Onnantól aztán megint ment minden tovább a régiben.

Szörnyű, az Állatkert legfélelmetesebb hímoroszlánja jó reggel megébredt, majd a helyzetben tőle elvárható módon hatalmasat ordított.

A látogatók egymásba bukdácsolva, ijedten hátráltak a ketrec elől: anyák gyermekeikeit, nagyanyák egymást és amazok gyermekeit is vigasztalgatták. Apák méltatlankodva törölgették fotófelszerelésüket.

- Bocsánat, megijesztettem valakit?.. - kérdezte Szörnyű megszeppenve.

- Semmiség! - hangzott többfelől. - Szóra sem érdemes!..

- Nagyon sajnálom! - folytatta az állatok helyi királya. - Reggeli első ordításomat sajnos egész egyszerűen nem tudom jobban kontrollálni: tán a letapadt slájm miatt van.

- Tényleg nem gond!.. - nyugtatgatták az emberek. - Esetleg nem tudna helyette inkább valami ijesztő pózba állni?..

- Azonnal! - igyekezett a hangoskodó jóvátenni a dolgot: megpróbált minél oroszlánosabb, minél mutatósabb testhelyzetet felvenni a kis közönség óhajának megfelelően. Hogy a kép teljes legyen, pofáját a rettenetes fogakkal hatalmasra tárta és ordítani készült.

- Hang nélkül jó lesz! - kiáltották sietve többfelől. - Úgyis csak fotó: bőven elég, ha úgy néz ki.

Az oroszlán engedelmeskedett.

A fotók elkészültek, a kis csoport hamarosan feloszlott: újabb látnivalók után néztek.

Az oroszlán könnycsepppel a szeme sarkában figyelte a távolódó társaságot. Szíve könnyű volt: meghatottan vizsgálgatta saját érzéseit, tele gyengédséggel, szeretettel, megértéssel. De ez nem volt minden. Volt valami új.

Egyszersmind laza hányinger is kerülgette.

A kisdiákok egyperces néma vigyázzállással tisztelegnek az Összeadás, a Kivonás, a Szorzás és az Osztás fogalmai előtt.

Egyszer a Sas, a Prizma, a Bot és a Csehszlovák azon versenyeztek, ki tud jobban kacsakővel hajítani.

Megpróbálta a Sas: kettőt ugrott a kacsakő.

Megpróbálta a Prizma: egy volt az eredmény.

Dobott egyet a Bot is: a kavics simán csak elsüllyedt.

Erre jött a Csehszlovák: nekikészült, teleszívta magát levegővel, aztán kacsáztatott egy olyat, hogy az legalább hatot vagy hetet ugrott. A többiek teljesen el voltak ájulva.

...

Tanulság: ebben a versenyszámban a Csehszlovák a legjobb. (persze neki mondjuk volt legalább keze!.. - a szerk.)

Pável Jindrásek cseh tengerészkadét 1978-ban írta meg korszakos jelentőségű diplomamunkáját "Az önevés egyetlen logikailag lehetséges sorrendje" címmel.

"Az ember teste, de még a kutyáé sem teljesen szimmetrikus. Mindig van egy gyengébb, egy satnyább fele: azzal kell kezdeni." - írja Jindrásek, majd így folytatja: - "De így se számítsunk arra, hogy a maradék harc nélkül adja majd meg magát!"

Az idén először fordult elő, hogy az elvet a gyakorlatban alkalmazva, gondosan tervezett sorrendben falta fel önmagát egy harci kutya. Ahogyan Jindrásek - aki ugyan később megtagadta tanait - javasolta, az aggresszív, de elmélyült gondolkodású állat erősebb oldala előbb a gyengébbre rontott, majd közvetlen ezután a védtelen (fél - a szerk.) farok esett áldozatul.

A fej, a nyak és a mellső láb már együttesen végeztek a hátsó lábbal, a küzdelem utolsó fázisában a fej felfalta a nyakat, majd harapás leglényegibb szervei fokozatosan beőrölték a füleket, a nyelvet meg az összes többi részt, míg végül az állkapocs önmarcangoló csatájából egy metszőfog került ki győztesen.

Pával Jindrásek kiemeli, hogy a modell a modern élet számos szituációjára alkalmazható, így nem ajánlja, hogy "a háta mögött mosolyogjanak vagy ilyesmi".

Az önevő ebről készült DVD a www.terhesgondozas.hu oldalon babamérleg és XXL ekcéma-szett együttes rendelése esetén kedvezményesen megvásárolható.

Egyszer egy ember feldúlva berontott egy fegyverboltba.

- Szétbasz az ideg!.. - kiáltotta. - Adjanak azonnal egy puskát, hogy megölhessek néhány embert!..

Az eladó higgadtan válaszolt.

- Labilis idegállapotú ügyfeleket nem szolgálhatok ki, uram. Ez a szabály, sajnos, kérem.

Az ember elviharzott. Másnap nyitáskor ő volt az első.

- Teljesen nyugodt vagyok. Kérek egy fegyvert. Amivel aztán minél több szenvedést okozhatok másoknak.

Az eladó ugyan egy másik volt, mert az előző épp szabadnapot vett ki, de rajta sem fogott ki.

- Uram, ha ön a fegyverrel szenvedést akar okozni, sajnálatos módon csak "nem" lehet a válaszom.

Az ember dúlva-fúlva elviharzott. Elhatározta, hogy cselhez folyamodik. Harmadnap reggel ott állt felkészülten.

- Maximálisan nyugodt vagyok, nem szándékom bárkit is bántani.

- Akkor minek a fegyver, te faszkalap!?.. - kiáltotta az eladó gúnyosan, de aztán megesett a szíve rajta. - Na, itt van egy géppisztoly, fogjad. Neked odaadom ingyen, mert látom, kívánságod igazán a szívből jön.

Az ember a frissen szerzett fegyvert lóbálva, sugárzó arccal lépett ki az utcára, ahol néhány lépés után majd felbukott egy kisfiúban, aki meg épp egy sebesült galambot ápolgatott.

- Mi történt? - kérdezte bosszúsan.

- Valaki légpuskával meglőtte! - válaszolta a kisfiú.

A madár begyén tényleg ott tátongott egy szörnyű lyuk: még látszott a kicsi szíve is, ahogy odabent dobogott!

- Magammal vinném a madarat. - mondta az ember. - Te meg keress magadnak más elfoglaltságot.

A kisfiú elkotródott, az ember pedig magáhozvette a kis sebesült állatot. Esténként együtt szotyizgattak a tévénél, sőt néha még a karosszékben is együtt aludtak el. Jó kis team voltak: semmi sem zavarta az idillt.

A madár lassacskán felépült, de az a szörnyű seb a mellkasán, az csak nem akart beforrni.

...

Mindez persze hagyján, az embert kifigyelt még valamit: ahogy együtt ették a szotyolát, odabent a madárban - ha ujja hegyével a fáradhatatlanul lüktető galambszivecskét kissé félretolta - tisztán láthatta, ahogyan a magok, amiket a madár benyelt, egyenként potyognak lefelé. Le a madár hasába.

Erről aztán végképp nem tudta, hogy mit gondoljon.

"A járművezető az ajtók záródása után, a második kocsi eleje felől érzékelt bizonyos fokú hazaárulást." - ismertette Gy.-né Szandokán Titanilla, a BKV Morális Főcsoportjának szóvivője. - "Az alagutak mélyén ezek a problémák rendszerint csak súlyosbodnak, ezért munkatársaink haladéktalanul közbeléptek: gyors, célzott kérdésekkel lokalizálták a problémát, majd a morálisan gyökértelen utast biztonságba hurcolták. A zavar tovaterjedésének veszélye egy percig sem fenyegetett."

Szakértők arra emlékeztetnek, hogy az eset jó alkalom, hogy átgondoljuk: mennyi baj is van úgy általában a világon; meg mennyi szenvedés és persze mennyi öröm is, meg vannak jó napok, meg vannak rosszabbak is, de a vége az egésznek úgyis az, hogy valahogy elrendeződik majd ez is.

Az első versenynap eseményein lényegében a papírforma érvényesült: az érmek javarészét az eleve esélyesebbeknek tartott résztvevők szerezték meg.

Holnap a sportolók újabb izgalmas számokban mérik össze az erejüket.

"A Rendőrség felkészült a szabálymódosításokra." - nyilatkozta ma reggel Pintér Sándor belügyminiszter a rádióban. - "Most a lakosságon van a sor: ezúton is arra kérek mindenkit, hogy néha fogadják el a munkatársaink által javasolt büntetéseket: ne legyenek teljesen elutasítóak, ne mondjanak mindenre mindjárt nemet.

Tudjuk, lesz olyan, akit elriaszt majd a kérvényezés hosszas, esetenként bürokratikus útja. Ne legyen ez sem akadály: vállaljuk az esetleges fáradalmat, még ha utánajárásba is kerül a bírság megszerzése.

A mi részünkről ezzel egyidőben persze előtérbe kerülnek majd az egyszerűbb, inkább szimbolikus bünetetésformák: személyesen adtam utasítást összesen 300 db fejcsóválás és ugyanannyi felemelt mutatóujj kiszabására a legsúlyosabb gyorshajtási esetekben."

"A modern gépkocsik motorosan állítható visszapillantó tükreinek nyugalmi áramfelvétele minimális." - írja honlapján a keménységéről ismert érdekvédelmi szervezet. - "Minimális, de nem nulla. Ha viszont nem nulla, akkor az valamennyi. Azt pedig, hogy mennyi az a valamennyi, joga lenne mindenkinek tudni. Ez azt jelenti, hogy van itt valami, amit a cégek el akarnak titkolni előlünk, vagy legalábbis abban a hiú reményben ringatják magukat, hogy mi erre magunktól soha nem jövünk rá. Na, ennek fogunk mi utánajárni, és ha ebben minket bárki is megpróbálna megakadályozni, annak elevenen tépjük ki testéből a még dobogó szívét, és - még nem biztos, de esetleg - meg is esszük!"