autoreverz jelenti

"Egy jogtalanul meghurcolt barátomnak akartam így emléket állítani, aki egész életében lovakba szerelhető háztartási gépeket tervezett..." - nyilatkozta a hirtelen jött népszerűségtől kissé megszeppent vadbarom. - "... de a kor technikai színvonalán akkor ez még nem volt lehetséges. Én az EC414-es hőcsere-panelt használtam. A készülék egyébként termoelektromos elven működik, FCKW-mentes, 26 liter a befogadóképessége. Fiatalos, kék színével, képességeivel rögtön elnyeri a kalandorok tetszését. Hűtőképessége (20°C-kal a környezete alá) pont megfelelő erre a célra. Működik 12 V-ról és 230 V-ról is. Természetesen 65°C-ig melegít is."

Szinte bizonyos, hogy bűncselekmény történt. - számolt be az esti Híradónak Dr. Erőss N. Fonnyasztó Heléna, Kunborzaskeresztes jegyzője. - Ezen a környéken nagyon ritka a kazah motoros, a helyszínen talált nyomok pedig egyértelműen nyesztergálásra utalnak. A műszereink is kijeleztek. Azt persze, hogy mindez konkrétan mit is jelent, a nyelvészek dolga lesz tisztázni, de annyi bizonyos, hogy ilyet normális kazah ember, motoron, főleg előzés közben, nem tesz: nem fogja egy kézzel a kormányt és nem nyesztergál. Ez joggal sértette az itt élő tisztességes, dolgos emberek önbecsülését.

"Komoly fejtörést jelent a feladat: a nyilvánvaló külső hasonlóságok és a számtalan közös nyelvi emlék ellenére még nem vagyunk túl a nehezén." - írják kézzel írott, könnyáztatta levelükben a szabadságukról visszarendelt tudósok.

"Alig győzzük kiszolgálni az egymást rohamtempóban váltó politikai rendszereket: ez sem lesz probléma, de az egyhetes határidő szokatlanul kemény kihívás. Eddig ott tartunk a sztoriban, hogy "a Csodaszarvas a Tienamnen tér szélén ácsorog". Most akkor kéne valami ütős csavar."

*** Közlemény ***

A Magyar Ejtőernyős Szövetség kéri a sportág szerelmeseit, hogy az elmúlt években, főleg amatőr klubokban kialakult gyakorlattal ellentétben, a hagyományos ejtőernyők helyett

ne alkalmazzanak

fejtetőre celluxozott mókusherét.

A tapasztalatok alapján a verejtékezésre fokozottan hajlamos egyének esetében az új módszer halálos veszélyt rejt: a cellux és a zsíros fejbőr közötti gyenge kölcsönhatás miatt ugyanis

a mókushere bármikor leválhat.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, Jónás. Egy napon megbetegedett: a gyomra görcsölt.

A fájás csak nem akart múlni, sőt Jónás egyre csak betegebb lett, míg végül a hetedik napon szörnyű hörgések és krákogások közepette kiöklendezett egy jó csónaknyi méretű, pikkelyes-uszonyos, gülüszemű, fickándozó vackot.

- Kiköpött egy hal!.. - kiáltott fel egy kollégája, aki pont beteglátogatóban járt nála.

- ...-at! - felelte Jónás megrovó tekintettel, és a maga részéről ezzel be is rekesztette volna a további ótestamentumi párhuzamok sorát.

A hal azonban így érvelt:

- Jónás, olyan figurák, mint te meg én, csak a közműveltség részét képező primér kontextusukban, annak játékos logikai variánsaiban, de néha még úgy sem tarthatnak mindig igényt a szélesebb közönség figyelmére. Légy körültekintő, mielőtt a süllyesztőbe küldesz mindkettőnket.

Jónás megfogadta, de fogalma sem volt, hogyan lesz ezután.

Elhatalmasodó szenvedélybetegsége miatt már csak napközis pedagógusként alkalmazták azt a férfit, aki délutános kollégái éberségét kijátszva, a csendespihenő ideje alatt csempészte ki a könnyen befolyásolható gyerekekből szervezett négyfős turnusokat az iskola kerékpártárolójának hátsó részébe, ahol szemük láttára több alkalommal, nyilvánosan nullával osztott.

Az esetre egy CNC-forgácsoló szakirányú végzettséggel és legalább egy éves esztergályos tapasztalattal rendelkező, megbízható és nagy munkabírású helyi lakos figyelt fel. A riadt tanulókat haladéktalanul (de nem eszeveszett tempóban  - a szerk.) a budapesti Heim Pál Kórházba, a Heim Pál Kórház dolgozóit Tiszapuszánkára, a gyermekek szüleit előbb Budapestre, és csak azután Tiszapuszánkára, a megtört matektanárt pedig Kanadába szállították megfigyelésre.

Ja, és a közvetve érintett tanulók közül ketten, a két kelekótya iker, akiknek a faterjáé a vasútállomás melletti kutyakaja-bolt, továbbra is szinte mindenből bukásra állnak.

Én szóltam.

Jogerőre emelkedett az egyik legtipikusabb magyar érzés birtokjogát deklaráló európai bírósági határozat.

A döntés következményeként egyúttal bezárta kapuit a "Lankás Táj Szemlélése Kapcsán Ébredő Fennkölt Mélabú" márkanév alatt évek óta sportcipőket forgalmazó spanyol óriáscég. A menedzsment rövid közleménye szerint a gyártást nemsokára egy másik, szintén tipikus magyar érzület nevének bitorlásával kezdik újra.

A bejelentést minden érintett részéről bűnbánó csend fogadta.

"Mindig késnek a vonatok, ha átkozott a gépsonka." - állította tegnap Alleszlekker Ödön, a MÁV Összehasonlító Növénytani Intézetének adjunktusa - "Nem volt ez másképp, és nem is lesz."

"Ez nem feltétlenül van így." - tudtuk viszont meg ma reggel Alleszlekker Zóétól, az adjunktus féltestvérétől, aki utólag neve elhallgatását is kérte. - "Ödön nem éppen megbízható figura a történetben."

Történt egyszer Amerikában, ahol egyébként is a legtutibb dolgok szoktak történni, hogy rendeztek egy jószívűségi világbajnokságot.

A versenyt, amit többezer kisgyerek tombolt végig a nézőtéren, egy szimpatikus tekintetű tanárember nyerte, aki közvetlenül az eredményhirdetés után a mikrofonhoz is lépett:

- A jószívűség titka nem az engedékenység: talán inkább éppen az, hogy mikor kell nemet mondanunk...

- Eriggy te az ótvaros faszba!.. - kiabálta több vékony hangocska is a nézőtérről, amelyből a győztes arra a következtetésre jutott, hogy nem mindenki ért vele egyet. Így barátságosabb hangot ütött meg:

- Jó, akkor inkább úgy módosítanám, hogy elég tudatosítani magunkban, mikor mit szabad és mit nem...

Ebben a pillanatban a nézőtéren egy tizenéves fiú emelkedett fel a helyéről, és egy csúzlival kilőtte a tanár egyik szemét. Amaz rögtön megérthette a célzást (érted, céééél-záást!..), mert halkabban folytatta: 

- Hiába lövitek ki a szemem, van másik.

Erre kilőtték azt is.

A tanár végül elhallgatott, az emberek pedig megnyugodva hazatértek.

Meghallotta mindezt az amerikai elnök, akinek szíve nagyon is érzékeny volt az igazságtalanságokra, és azonnal a helyszínre sietett luxushelikopterével. Ahogy kiszállt, lehuppant a kikészített tábori fotelbe. Az egyik térdére ültette a megvakított tanárt, a másikra meg a csúzlis legényt, és így szólt:

- Ennek nem lett jó vége: ezt nem kell részleteznem. Most pedig fogjatok kezet.

Azok kezetfogtak, de csak vonakodva.

...

Namármost, mit sem ér egy ilyen történet, ha nem alakítjuk ki saját álláspontunkat. Ezért most ki-ki tegye azt.

Vegyél be rá gyorsan valamit, ami elmulasztja. Mesés!..

Egyszer volt, hol nem volt, még a Margit-híd budai hídfőjénél, a 17-es villamos megállójában álló trafikon is túl, élt a táplálkozási piramis egyik legalsó szintjén a Nyúl. Nála lejjebb csak amolyan nagyon béna, karalábészerű dolgok voltak - fölötte viszont ott éldegélt a Nyúlevő, afölött meg - a logika rendjét követve - a Nyúlevőevő. Nyúlevő meg Nyúlevőevő fölött további Evők és azok Evői következtek, míg végül legfelül, a csúcs közelében, ott dőzsöltek az Űbernyulak.

A Nyúl maga értelmes volt, szinte túlságosan is. (Értelmes volt a Nyúlevő meg a Nyúlevőevő is, de ők ebben a történetben már nem fognak szerepelni.)

Egyszer a Nyúl szerencséje úgy hozta, hogy pont az egyik Űbernyúllal együtt szállt be a liftbe. Hamar bele is fogott mondandójába:

- Tudom, hogy odafentről nézve a mi dolgaink jelentéktelennek tűnnek... - kezdte a főnököknek kijáró, hamis empátiával, de hirtelen gúnyolódásba csapott át. - ... mégis néha tehetnétek kivételt, és mondjuk egy napon keresztül nem szopatnátok minket semmivel.

Az Űbernyúl láthatóan mással volt elfoglalva, mert összevont szemöldökkel az aktatáskájában kotorászott, de szakított időt a Nyúl kérdésének megválaszolására is:

- A mi szintünkön egyrészt nem ez a téma, másfelől viszont szimpatikus nekem az, amilyen szemtelen kis paraszt vagy. Gyere fel közénk, az Űbernyulak közé.

A Nyúl habozás nélkül igent mondott, és itt követte el az első nagy hibát. Arra ugyanis egy percig sem gondolt, hogy az Űbernyúl csak félig mondott igazat.

Másnap reggel a Nyúl mindenesetre már ott is kezdett. Végezte a dolgát, nem nagyon szólt senkihez, de ebédnél a kantinban megjött a hangja:

- Srácok! - kezdte bizalmaskodva. - Mit szólnátok ahhoz, ha csináltatnánk valami jelvényt, amiből mindenki mindenhol láthatná, hogy Űbernyulak vagyunk?..

- Nem szükséges... - vetették oda többen is, rá sem pillantva. - ... rajtunk ugyanis látszik, hogy azok vagyunk. Neked meg úgysem kell, mert te csak valamiféle szakmai gyakorlaton vagy itt.

- Nem szakmai gyakorlat ez, ne vicceljetek! - vágott vissza kicsit megszeppenve a Nyúl. - Én tényleg feltörtem!..

- Nocsak, nocsak!.. - kuncogtak a többiek. - Akkor csinálj valami hőstettet: olyasmit, amit mi naponta tucatjával csinálunk, neked viszont beletörik a bicskád.

- Értem, hogy mire gondoltok, sőt, azt is értem, hogy csapdába akartok csalni és a "bicskát" is csak képletesen kell érteni. - válaszolta a Nyúl. - Majd kigondolok valamit.

Arra az időre mindenesetre, amíg "kigondolja", a Nyúl visszaköltözött (valójában visszaküldték - a szerk.) a saját eredeti, meglehetősen alacsony szintjére.

Ott éldegélt, végezte a dolgát, mint régen: néhanapján tanácsokat adott a körülötte dolgozóknak, máskor csak magában dörmögött valamit az Űbernyulakkal kapcsolatban, olyasmiket például, hogy "Azt ti úgysem érthetitek..." vagy "Ez ott, náluk, nem téma!.." Mindenesetre, bár szándéka, hogy kudarcát enyhítse, érhető volt, ezekkel a dumákkal csak annyit ért el, hogy saját szintjén is jól megutálták.

Ott is halt meg valahol, a piramis egyik legeslegalsó emeletén, ugyanis oly annyira ráfeszült az egészre, hogy továbbképzésekre sem járt el a kis balfasz.

"Mögötted száll fel, hátulról átkarol, finoman a nyakadban harap, pezsgőillatú szájjal a füledbe suttog: Légy az enyém! Mindannyian ismerjük a tipikus kaller-pofákat. De ez valahogy más volt." - nyilatkozta a szélhámosságot lefülelő tanárnő.

A MÁV egyelőre setéten hallgat.

Rasszizmussal, a rokkantsággal való nyilvános májerkedéssel és úgy általában a dolgok megszokott rendjének megbontásával vádolják.

Hetek óta figyelgetem a kertünkben esténként kószáló fazont: többnyire alsónadrágban ugrándozik, naplemente után; kezében egy nagyobbacska balta, azzal suhingat az ablakunk irányába. Amolyan bolond tekintettel, mint aki nagy kárt tudna tenni bárkiben - vagy épp bennem.

Leoltott villannyal bámulom: arcom a kihűlő ablaküveghez tapad. Nagy néha találkozik a tekintetünk: ilyenkor kicsit elszégyelli magát, tétován suhingat más irányokba is. Mintha nem is nekem akarná kiloccsantani az agyamat - véletlen csak erre járna.

Behívtam egyszer egy kávéra, ha már úgyis összefutunk, így rendszeresen. Teljesen normális a srác: családja van, gyerekei - egyszerűen csak lazít így estefelé, nem akar rosszat senkinek.

- Valójában én te vagyok, nem én magam. - magyarázta a kávét szürcsölve. -  Te akarsz magadban kárt tenni; a piszkos munkát viszont helyetted én végezzem el.

- Igazad lehet. - mondtam megértően, bár nem értettem minden részletet. - Ee előbb-utóbb fel fogsz így fázni, nem gondolod?..

Nem gondolta, illetve nem ismerte be, de attól fogva mégis csak rendesebben fel volt öltözve: nem úgy, mint valami vadbarom, aki csak ölni megy. Tán a felesége szólhatott neki, vagy csak az esze jött meg.

Így vagy úgy: tényleg hűvösebbek mostanában az esték.

A nehéz sorsú szárnyasok a nem veszett társaikéihoz hasonló hangulatú (és itt van a kutya elásva, hogy nem ugyanolyan, nem is ugyanolyan anyagból készült, hanem csak hasonló) sídzsekik elővásárlási jogáért léptek fel - hiába.

A hivatalos indoklásban az egyébként is megtépázott tekintélyű bírák saját sérelmeikre hivatkoztak, no meg arra, hogy "milyen lenne már, ha pont a veszett pulykáknak járna mindez a kafaság".

Persze, hogy csőd. Minden technológiai újdonsága ellenére is: csőd.

De tényleg: ki a fene is gondolhatta, hogy épeszű emberek pénzt adnak majd ki egy kakáló robotra. Mintha nem lenné elég dolog, ami pénzbe kerül. Kaka meg van ingyen.

Micsoda marhaság. Pedig az elv maga nagyon is érdekes.

Május van. Ilyenkor mifelénk az ablakokból esténként égő papírmasé-űrhajókat dobálnak. A lángoló papírrakéták szikrákat hányva bukdácsolnak lefelé, az ollóval ügyetlenül kivágott ablakocskák mögött riadt tekintetű, reszketeg papír-asztronauták sora kukucskál kifelé: arcukra van festve a rettenet.

Erre az egészre, erre a papíremberként-égőűrhajóból-rettegvekukucskálásra van egy külön szavunk is: a naspolya.
Jó, tudom, a naspolya jelent mást is, sőt az a más, az inkább a szó első jelentése, de ez meg akkor a második, na.

Az utcákon hajnalonta szanaszét hevernek még az üszkös maradványok: itt-ott felismerni a rettegősre festett papírutasokból is egy-egy fecnit. Szörnyű. Nem is szeretjük nézegetni ezeket a dolgokat, mert van ebben valami emberi, valami baljós, és erre a nemszeretem-reggelnézni-azüszköspapírmaradnyokat-ra is van egy szavunk: a naspolya.

Jó, nem kell kiabálni, tudjuk jól: a naspolya már így is jelent két dolgot, de hát szemmel láthatóan még ezt is. 

Na, most mifelénk még az is van, hogy az emberek elég kötekedősek, hamar hajbakapnak, a legkisebb félreértés kapcsán is. Elég például annyi, hogy az egyik azt mondja "naspolya", a másik meg éppen nem úgy érti, és ezen nagyon-nagyon összevesznek. Ilyenkor van az, hogy egy naspolyaszó-többértelműségemiatti-verekedés tör ki.

Na, erre is van egy szavunk...

Átlagos délután volt. Kilencvennyolc jóbarátommal, azaz, velem együtt összesen kilencvenkilencen, a házunk mögötti kertben, hófehér öltönyökbe öltözve, hófehér hegedűkön játszottuk az "Örömódát" Beethoven IX. Szimfóniájából.

A gyengébbek és a vizuális típusok kedvéért még egyszer: nyári délután, fülledt meleg, hosszú árnyékok, kert, párás gyep, kilencvenkilenc hófehér ember, kilencvenkilenc hófehér hegedű. Feszült várakozás.

A zenekar századik tagja, egy örök renitens, egy léha alak, egy rosszmodorú, ápolatlan fogazatú, hazudós, idióta barom, egy faszkalap - késve érkezett.

Ráadásul: vérvörös egyenruhában. Ráadásul: vérvörös hegedűvel.

Na, jó, mentségére szóljon, hogy minden második héten mindannyian vörösbe öltözve zenélünk, és valószínűleg szimplán csak elnézte a dátumot. De hát akkor is!..

(A gyengébbek és vizuálisak kedvéért az új szituáció, megint csak alapvonalakban: nyár, délután, 99 fehér zenész, 99 fehér hegedű, 1 vörös zenész, 1 vörös hegedű. Fülledt meleg. Mikor kezdünk már?)

A Későn Érkezett, nevezhetnénk úgy is, hogy a Századik, bocsánatkérő mosollyal a helyéreügyetlenkedett. Lassan mindenki elcsendesedett.

Ott állt a Zenekar. Teljes felállásban. Halálos csend. Tudjátok: 99 fehér, 1 vörös. Együtt, egymásért, ilyesmi.

És akkor: Eljátszottuk.

...

Szuper volt. Abszolút lájk.

Volt egy lány, valószínűtlenül szép. Egy málló vakolatú bérházban lakott, a negyedik emeleten, és mint ahogyan az mindig lenni is szokott, pont szemben valakivel.

Ez a valaki egy kicsit félénk egyetemista srác volt, aki reggelente a függöny mögül lopva figyelte őt. A lány - annak reményében, hogy valaki tényleg figyeli - valószínűtlenül könnyed léptekkel suhant el minden reggel az omladozó folyosó falai között: frissen mosott haja valószínűtlenül magasra szállt, karját valószínűtlenül kecsesen lóbálta, s a szemek, azok a rátarti, valószínűtlenül szép szemek, hát azok valószínűtlenül lustán pillantgattak erre-arra.

Például pont arra, ahol a függöny mögött, a félénk fiú körvonanalait sejtették. Amaz addigra persze többnyire már gyorsan hátralépett a szoba árnyékosabb részének oltalmába.

Egy nap a lépcsőházban mégis szinte egymásbaszaladtak. A lány szólalt meg először.

- Szerinted lehetnék modell? - kérdezte.

- Valószínűtlen... - válaszolta a fiú zavarában, de ahogy a lány szája sírásra görbült, sietve hozzátette: - Ööö, úgy értem, valószínűtlen, hogy milyen szép vagy, azaz, ööö, mindent összevetve, valószínű, persze, valószínű...

Ez betett a lánynak, mert alapvetően egy hiú kis kurva volt. Rá egy fél évre mégis összejöttek, és egész tűrhető kapcsolatban éltek hosszú-hosszú éveken át. A lányból soha nem lett modell: hülyén elkezdett ráhízni a combjaira, de a srác így is mindig büszke volt, ha mások előtt közösen megjelentek - valószínűtlenül büszke, valószínűtlen kis csajára, és örülhetett is, mert ő maga sem volt valami nagy durranás. 

Világméretű katasztrófákat, éhínségeket, járványokat, az emberiség kiírtását játékos formában feldolgozó alkotóműhely nyílt a népszerű ismeretterjesztő centrumban. A kis lurkók filctollak, zsírkréták segítségével találgatják, milyen végzetes forgatókönyvek lehetségek, hogyan pusztulunk el majd el mindenestül - persze borzalmas kínok közepette.

A szülők számára ezalatt nosztalgiabüfé, tea, zsíroskenyér valamint működőképes láncfűrészek a ruhatár mellett. (A fűrész azért kell, mert amíg a neveletlen csemetékre várakoznak, ha már úgyis várakozniuk kell, levághatnák vele egymás karját, vállát vagy akár fél arcát is. - a szerk.)

Brrrr!.. Ez nagggyon kafa programmm!..

Szerződésbontással fenyegetőzik a fővárost évtizedek óta ellátó Metró-, Busz- és Troliszag Kft., miközben formai szabálytalanságok miatt megbukhat a MÁV vonalain évtizedek óta állomásszagot, sínszagot, vonatszagot és kalauzszagot biztosító, országos lefedettséggel rendelkező állami cég pályázata is.

"A helyzet kétségbeejtő." - véli Orrmátyás Tibor, a Hungarikumnak Számító Szagingerek Orrszágos Koorrdinátora. - "A kialakult káosz okai egyértelműen az elmúlt 8 évben keresendők: olyan penetráns ingerekről kell az ország kirablóinak felelőtlensége miatt várhatóan lemondanunk, amelyek nélkül szinte tájékozódni is nehéz. Egyes helyeken már most át kellett állnunk önmaguktól rothadó, megújuló bűzforrásokra, jövőre pedig a fővárosi kerületek és az egyébként is nehéz helyzetben lévő települési önkormányzatok maguk kénytelenek majd a történelmi tradíciókkal rendelkező szagokról gondoskodni. A legpesszimistább forgatókönyv szerint a négyes metróvonal esetleg eleve bűz nélkül indulna el."

Évtizedeken át vezette félre családtagjait, barátait, munkatársait, ismerőseit, sőt, ismeretleneket is egy gonosz törpe: társaságban mindig kissé hátradőlve, hangosan beszélt, orrát felemelte, merészen a többiek szemébe nézett - és tudatosan kerülte a törpeséggel kapcsolatos témákat.

A turpisságra teljesen véletlenül, egy kerti partin derült fény, amelyet egy, fogyatékosságát szintén titkoló, jóindulatú óriás barátja számára rendezett.

A rendőrség most azt vizsgálja, hogyan tehetett szert ez a két szélhámos ennyi barátra.

Bábolnai ketrectársai szerint cs-137008924 "békés természetű, kicsit magánakvaló csirke volt, tele életkedvvel". Semmi sem utalt a közelgő tragédiára.

"Nagy tervei voltak: menyasszonyával mindketten kohómérnöknek készültek, imádták a túrázást, a technikai sportokat; szabadidejükben, ha tehették, sokat olvastak, csak néha mentek fel egy kicsit a netre farmvillezni." - áll a világhírű mezőgazdasági cég honlapján.

Számításaikat azonban váratlan tragédia húzta keresztül: cs-137008924 egy nap a reggeli szortírozás után tizenhét másodperccel apró nejlontasakokba csomagolva gördült hat különböző kamion raktere felé. A sok nagy terv egy csapásra ment füstbe: oda a szakmai karrier, oda a túrázás, a technikai sportok, ez a sok, nem túl csirkés hobbi - s tán az enyészeté lesz a közös virtuális farmocska is.

Az optimista csirke emlékét egy fakó tollkupac, kevéske elmázolt csirkefos és néhány obszcén versike őrzi, amelyet társai szórakoztatására írogatott - hiányozni azonban nem fog senkinek: barátnőjét már délután mással látták hetyegni.

Erről és másról is sokmindent megtudhattok - ha nyitott szemmel jártok a világban.